V.Csilla blogja

Vérzik az ég alja, hol a földbe csapódott
Rózsaszin háttérképre klikkelnek a fák
S nyugatra, a végtelen tengeri
aranyból - kékre vált.

Véget vetett egy szó a fénynek,

és beszőtte, sötét hálójával boltívemet

Igazság szava!

Átkos szitkokba fulló évek

Lélekszakadva!

Eddig süket füleknek zenélve, megtorpan az igaz, 

nem számítva  meghallgatásra!

És dermedten, lassított kockákat pergetve,

Pillanatképeket szedek most éppen,

Filmszakadásra!

Mindig másoknak lenni, 

tényleg oly jó?
Csak másokért élni
Önmegtagadó!
Mindig csak megfelelni
hisz az nem is a való
Az életért nem mi vagyunk
Csak önmarcangolyuk
Önnön-magunk
Az Élet ért
Csak mi nem értjük őt
Untalan Önmagunkat
Halódjuk

Letünt érzelmek hamvait
viszi az ősz a tél fele.
Kihunyt a szív, mely megdobogtatott,
hangja sivár lett s megzokogtatott
vészjósló döreje.

Dermedt madarak szárnyait
fújja a szél mind délebbre.
Megtört az ív, mely eddig feldobott,
Szele jeges lett, s ím belém-fagyott
Fájdalmas éneke

Tudom,
hogy a szerelem egy kór!
Egy vírus, mely tombol,
majd kimúl;
dopamint termel,
téveszméket szül,
érzéseket nagyít,
és tompít el belűl!
De éltet engem eme kór!

Érzem,
ha veled vagyok,
az idő megáll!
Lélegzeted betölti a teret,
úgy érzem te vagy levegőm,
nélküled
elfog a fulladás!

Nézel!
szemed bársonya átszövi
lelkem durva gyolcsát,
selymet hasít
a rideg multból.
Pillantásod
aranyló pókfonálba sző!
s lassanként bebábozódom.
Melletted
pillangó leszek!
...