V.Csilla blogja

Harmadik napja zombijaidként
örjöngünk , agyunk szélmalom!
Nincs rá szérum és  hegg sem látszik,
hol belénk haraptál azon a hajnalon.
Szavaid csonkjai , mint koncok,
kérdő horgai husunkba vágnak

Ránk szabadítva eme átkot

Hol voltunk mi, igaz barátnak?  

( R.I.P Jagi!)



Erkelenz, 2018 február 12

Csak körülölel némán, csendesen,
A két méteres tuják már belefulltak,
már ormukat is bekebelezte teljesen,
és azt hiszi, az égig nöhet.
Elrabolta tőlem az erdőt, a földet,
s ha túl közel merészkedek,
már boltívemet hódítja
szuronyba szúrva az eget!
s , ha nem vigyázok
benővi a kukorica
a szìvemet.

Koppan az alma a garázs tetején
De a ház nem lélegzik már,
A madarak némasági fogadalma még tart
de én emlékszem rád!
Kiáltanék néha, de csended örzöm,
s örzi körben a kert, a táj.
Megrezzen a kukorica néha enyhén,
szél sem fuj már
S megszokott köreit roja
Orrát logatva
a vén barát.

Találkoztam vele már párszor utamon!

Kioltott fényed mély keretbe mereng
Mozdulatod lángja ím beleremeg.
Örvénylő sötétjét falam nem bírta el.
Most azt mondd meg, így hová akasszam fel?
Hisz már semmi sem tartja meg!

Még érzem faggyud illatát,
Pedig fényed sötétje régen megfeneklett
Kapard le vásznad, gyújts egy másik gyertyát!
ha újrafested, többre mész vele!
Keverj más színt, egy másik tölteléket,
és add ezúttal szíved is bele!

( O. S  nak)