V.Csilla blogja

Van egy szép ideál keretem,
igaz, hogy nem mindig követem.
Sekond hand anyagom kifeslett,
ideál keretből kiesett.

Kész anyagokkal dolgozom,
foszlányok kísérnek utamon,
javító rendszerem elavult,
s a szálfeszitőm is meglazult.

Próbálom, elszakad, szétesik,
lebomlik, szálhibás, kifeslik.
Ideál, odébbáll, nézhetem,
cserélni kéne tán keretem?

Értékük : megcsökkent, elavult.
Számomra még mindig megy a bolt!
A variációk száma bár végtelen,
nem talál mėgsem a képletem.

Akad majd passzentos, jó anyag!
Háttérzenėm lassan lėlekharang,
origin gyártósor rég leállt,
kifutó készletből - műhibát gyárt

Vérzik az ég alja, hol a földbe csapódott
Rózsaszin háttérképre klikkelnek a fák
S nyugatra, a végtelen tengeri
aranyból - kékre vált.

Csak körülölel némán, csendesen,
A két méteres tuják már belefulltak,
már ormukat is bekebelezte teljesen,
és azt hiszi, az égig nöhet.
Elrabolta tőlem az erdőt, a földet,
s ha túl közel merészkedek,
már boltívemet hódítja
szuronyba szúrva az eget!
s , ha nem vigyázok
benővi a kukorica
a szìvemet.

Koppan az alma a garázs tetején
De a ház nem lélegzik már,
A madarak némasági fogadalma még tart
de én emlékszem rád!
Kiáltanék néha, de csended örzöm,
s örzi körben a kert, a táj.
Megrezzen a kukorica néha enyhén,
szél sem fuj már
S megszokott köreit roja
Orrát logatva
a vén barát.

Lélekerdőm kerülője lettem,   
de túl messzire vittek vágyaim
Megkerültem már a fél világot,
de nyakukat szegték az álmaim! 


Cirkumferenciális létem vedlem,
de a visszautak folyokká dagadtak!
Szerelem farkasa szívemen csámcsog,
s az ösvények mind vértől csatakosak! 


Lélekerdőm kerülője lettem,
bár szėtrabolták a legdėlcegebb fákat
Csemetéket óvok szakadatlan, 
s térdig erő sárban rakok várat. 


2015 február 10