szilvi_83 blogja

Glück ist ...

... dass wir leben können,
die Blume riechen und
sehen wie sie aufgeht,
genau wie in der Morgendämmerung
die Sonne ihre ersten Strahlen zeigt.

... Schmerzen zu erleiden, weil
dadurch uns klar wird, was wir
Alle in dieser Welt besitzen:
die Schönheit der Natur...

... die Luft, die wir einatmen
und dann wieder ausatmen.
Diese Luft verbindet uns mit der Natur,
mit allem Lebewesen, aber nicht nur ...

... LIEBE zu erfahren, in jedem Moment, in jeder Minute.
Liebe, die uns Gott geschenkt hat,
hat in uns eingepflanzt, wie wir eine wunderschöne Tulpe einpflanzen, begießen und beobachten, wie sich öffnet und wie sie dann wieder blüht!

                        Das ist LIEBE!

Öröm...

... hogy élhetünk a mában,
hogy a virág illatát magunkba szívhatjuk,
látjuk, ahogy kinyílik,
mint a reggeli szürkületben,
a Nap is megmutatja az első sugarait.
 
... fájdalmat tapasztalni, mert
ezáltal érezhetjük át mindazt, ami
mindannyiunkat körülvesz:
az Anyatermészet Szépsége.
 
... a levegő, amit belélegzünk,
és utána újra kilélegzünk.
Ez a levegő köt össze minket a természettel,
minden élőlénnyel, de nem csak...
 
... szeretetet érezni, minden pillanatban, minden percben. Szeretetet, amit Isten ajándékozott, belénk táplálta, mint ahogyan mi is egy gyönyörű tulipán hagymáját elültetjük, öntözzük és figyelemmel követjük, ahogy kinyílik és újra virágzik.
 
                       Ez a SZERETET!

I.
  A                      
  D ér is              
  V alóban
  E ljött, itt van
  N épünk készül a
  T éli hangulatban

II.
  A dják-veszik a linzert
  D iót törik, fejtik, készül
  V alódi magyar bejgli kisül
  E hetünk most puszedlit és kiflit
  N evezetes a zöld koszorú fonás
  T álalható cifra ízes mézeskalács

III.
  A ngyali, szeretetteljes muzsika hangja
  D erüs, tisztán csengő gyerekkacaj áradata
  V ásárainknak csillámokban fénylő hangulata
  E gy jászol, szűz Mária, József s benne a kisded Jézus
  N émán, csendben, mozdulatlan mesélik el mi Urunk, Krisztus
  T eremtő Isten egyetlen fiának születése ünnepét

IV.
  A jkunk lila színben fénylik a kopogó, fagyos, csípős hidegtől
  D ermedt kezünket leheletünk melegíti és a forrón izzó puncs                                                         
  V eletek ünneplek hó borította téli hónapban, eljött Karácsony                                                
  E leven varjú ma kertünkben diót, ágat, lehulló morzsát nem harácsol                                           
  N ekem a szeretet mi számít, és hogy mindannyian békességben együtt vagyunk               
  T erebélyes és pompás karácsonyfánk, akár tiszta lelkünk, ma magas fényben „kigyúl”