Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nincs mi tenni?
szililevi• 2010. október 20. 09:03
Lelkem erőssége,
Önérzetem, dacom,
Meg a büszkeségem,
Az hogy székely vagyok!
S ha mondják,,magyarok"
Coki, büdös oláh,
Veled nem tárgyalok,
Nem kaphatsz te velem egyen jogot, rangot,
Szám íze keserű, hangulatom fanyar,
De a lelkem ujjong
Az én nevem magyar!
Magyar most, magyar lesz,
És akkor is az volt,
Mikor őnekik nem,
De nekem, tilos volt!
Na de hál’ Istennek, elfelejtődött,
Az a szégyenletes, decemberi öt.
Mert együtt ver szívünk,
Egyre jár az agyunk,
Határ ide-oda
Mind magyarok vagyunk!
A fene hát a sok teremtett határba,
Induljunk, testvérek szerte az országba,
Összeragasztani tört, szabdalt világot,
Országrészeket, mit zsarnok kardja vágott
Többe, mint kettőbe...
S nemzeteket küldött félig temetőbe.
Sok darab vár még a végső ragasztásra.
És már tanunk sincsen, aki élte s látta
Hogy hogyan és miként lehetett eleve.
Csak az lesz a sorsunk, hogy nyugodjunk bele?
Úgy látszik, mi élők, semmit nem tehetünk.
Túlságosan drága a koszos életünk.
Kérjünk segítséget azoktól, kik voltak!
Kiáltsatok hajrát, ébredjetek holtak!
De ők nem mozdulnak. És semmit sem szólnak,
Sem áldást, sem átkot, semmit nem mormolnak.
Nem hangoztatják, hogy töröljünk gazságot
S adjunk igazságot, Örök igazságot
A szép Magyar honnak.
És aki csinálta? Nem mondja de, tudja,
Hibázott, elég volt, rendezzük át újra!
Váll vonva vigasztal, a vesztes mind így jár,
Semmit sem tehetünk, megtörtént, jaj de kár!
Kellett volna szólni Párizsban egy ponton
Mikor gyűlést ült a depressziós London,
Paranoiás Moszkva, gőgös Washington,
S a legyőzött Párizs. Csak, mert ő volt otthon?
Pár éve még szegényt elhagyta az erő,
De a végén mégis, erős német verő.
Ők szolgáltathattak volna elégtételt,
De azt már nem lehet, hiszen elég tél telt,
S a régi bűnöket ezerszer azóta,
A ,,szenvedő” győztes is megbocsátotta.
Ha szólni mer bárki,
Szavát lepje vadon,
Elcsépelt már fiúk,
Hogy vesszen Trianon!...
Most mi legyen testvérek? Nem ragaszthatunk.
Ehhez mi örökre már kicsik maradunk.
Gyerünk hazafelé, nehezebb, mint hittem
Halkuljunk el végleg, s verjen tovább Isten!
2010-10-04
szililevi2010. november 17. 07:39
Köszönöm
Nevadett2010. november 16. 19:55
Barátom, kalapommal a kezemben fejet hajtok..
Pera762010. október 23. 00:33
,,Én büszkén mondom:székely vagyok, erdélyi magyar''
- detto
szililevi2010. október 22. 23:22
Én sem mondom,Pera,csak ez első két szakaszban.Bocsánat,a harmadikban is Ha megfigyeled-mert szúrós a székely-!
Többször meg lettünk tagadva,de az már régen volt.
A többi szakaszban minden magyart szólítok,hogy emeljük hangunk az igazságért!
Szóval általánosítok egy bizonyos pontig,csak mert ők is megtették velünk,a 90-es évek derekáig.Sokat átéltem én is azok közül,amit leírtál,mint ,,úgynevezett vendégmunkás''.Valójában,a szemükben csak egy naplopó,csaló,tolvaj román voltam!
Még ha duplán is dolgoztam fele bérért!
Azóta tizen év telt el.
Öregszem,vagy mi van,de a testvérnépem illik elfogadni,ugye?S végül is egy nyelvet beszélünk,egyre jár az agyunk,ahogy írtam a versben is,összefonódtunk történelmünkben.Szeretem őket,csak viszonozzák!
Addig is maradok elsősorban székely ,s majd utána magyar
Szilveszter Levente
Pera762010. október 22. 10:38
Megfogalmaztad, de azért ne feledd, vannak kivételek. Az igaz, hogy kevesen, de vannak. Mindenki nem románnak néz minket, vagy ne is mondjam...
Azok, akik tisztában vannak a trianoni szégyennel, jól tudják, hogy hány millió magyar szorult a határokon túlra, távol a Nagy Hazától, kisebbségben, megaláztatva... Mi ezt jól tudjuk!
Aki meg lenéz minket, ne adj Isten ilyen- olyan jelzőkkel ellát, azokról nekem is meg van a véleményem: Se.. fejek, barlangszagúak...
Én büszkén mondom: székely vagyok, erdélyi magyar, ez az anyanyelvem, -fiaimnak magyar nevet adtam,- s ha bárhova megyek is, ezt mindig tudni fogom.
Még egy annyit: tesóm idegenben van, ott mindenféle nemzetiségű emberrel együtt, s képzeld el a kubai fiú kérdi, honnan való, ő mondja Romániából, s az az idegen egyből ráérez, hogy romániai magyar vagy? Tudja a történelmet! És az a ciki, hogy a romániai román szembe áll vele, hogy Romániában nincsenek is magyarok, csak románok!
Sőt magyarországi magyarok amikor odakinn dolgozott, kérdezték, honnan tud ilyen jól magyarul?
Honnan?
Hát szopta az édesanyjából, az édes anyatejjel...
Tehát nincs mindenki tisztában velünk, soknak a fejében koszos a pelus...
De vannak azért, akik tudják, hogy mi az ábra...
Én ezért nem mondanám mindenkire, hogy nem tudja...
Mindenesetre neked köszönöm, te tudod, mit.
E
Pera762010. október 22. 10:23
Tömören...
Babett2010. október 20. 12:25
Érdekes vers!