Azért születtünk a Földre, hogy életfeladatunkat beteljesítsük.
Életfeladatunk pedig a szeretet, az önzetlen, feltétel nélküli szeretet. Játszmák nélkül, nyíltan és őszintén megnyílni embertársaink előtt. Sajnos ez keveseknek sikerül és akiknek mégis, csak rövid ideig, mert felborul az egyensúly.
A mérleg nyelve elbillen, ott áll az ember pőrén lemeztelenítve és kiszolgáltatottan a másik ember kényére, kedvére és már alárendelt szerepben. Miért is van ez így? A válasz egyszerűnek tűnik, de mégsem az: - A félelem és a veszteség! - Először is magunktól félünk, mert kiesünk a már jól begyakorolt szerepből, ismeretlen talajra lépünk, ahol megszűnik a biztonság. Megnyílunk, belénk látnak, nyitott könyvek leszünk, kiismerhetővé válunk és egyben sebezhetővé is. Ekkor már kihasználhatnak bennünket. Az elején még nem vesszük észre, de később világossá válik minden, lelkünk sérül bele először, majd fizikai síkon is megbetegszünk. A mérleg csak rövid ideig van egyensúlyban, mert egyikünk mindig jobban megnyílik és teljesen feltárulkozik az őszinte szeretet minden energiájával. Megkezdődik a játszma! A játszma tudomány, lényegében jelenetek ismétlődése, a cél pedig a győzelem. Veszíteni ugye senki sem szeret, ezért mindent megteszünk, hogy győztesen kerüljünk ki bármilyen helyzetből! Ha kell áthárítjuk a felelősséget és magunkat a vétlen szerepében tüntetjük fel, sőt nem riadunk vissza az áldozati bárány szerepétől sem, csak ne minket lehessen hibáztatni. A cél nem a konfliktus megoldása, hanem az állandósítása. Különböző játszmák vannak, de mindegyik a saját magunk meghazudtolása, megfutamodás a feladatoktól, kibújás az érzelmek hálójából és miközben panaszkodunk élvezzük a semmittevést, a fel nem vállalt érzelmek nyugodt mederben tartását, a valódi énünk meghazudtolása már elkerülhetetlenné válik. Mindezeket azért, hogy magunkat megvédhessük, álarc mögött tarthassuk, vagy legalábbis úgy gondoljuk, hogy a hazug viselkedésünkkel távol tudjuk tartani magunktól azokat, akik akarva vagy akaratlanul megsebezhetnek bennünket. A megoldás is egyszerű, de mégsem az: -
Önzetlen szeretet adása és elfogadása mindenféle játszmák nélkül! Fontos mindig a másik és nem én! Boldog akkor lehetek, ha már őt boldoggá tettem!
Nem félni megnyílni és nyitottá válni! Adni és csak utána kapni! -
- Ezek után ha billen a mérleg nyelve, szeretettel elengedni, útravalónak is csak a szívünket adni, nem siránkozni, őszintén örülni, nem hibáztatni, nem bírálni, az utat számára nem kijelölni, de szívünk összes szeretetével örökké óvni, bárhová is sodorja az Élet! -
(GT)
Szerkesztő: szilgyi
Figyelők: 1
szilgyi• 2015. október 15. 22:09
Sírj, csak sírj
sírd ki magadból bánatod
Te elhagyott!
Szíved
töviskoszorú fonja át
Húsodba vág!
Vérzőn
egyre lassabban dobog
a vágy kihűlt,
a szerelem megfagyott
Jeges lehellet
lassan száll az éjbe,
bezárkóztál lelked sötétjébe,
a halált hordozod!
(GT)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!