szilánkok
hatalom
nincs közöm hozzá
vagy bármihez is
majd ha nemezis
ököllel ront rá
oldja meg maga
töltse önszaga
poharát most már
fertőzze napját
peshedt éjszaka
bilincs és horizont
szellemem poros
elmálló szénkupaca
és a lépcső a teljességbe
késztettek arra
hogy a bilincstördelő
délelőttel kezet fogva
széles mozdulatokkal
eltűnjek a horizont mögött
lapom felütve
alakos napok
morogják: vagyok
megkapaszkodok
csorba szélükbe
mégis csak ragyog
bár sötét vagyok
rám villan tükre
miben bízhatok
soha nem mértük le
a versem egy ósdi titok
színes madárként rikítok
mikor jön a szürke est
árnyékom sose keresd
nincs ami eléd vetné azt
hidd el nekem se nyújt vigaszt
semmi sem e tekintetben
költővénám kifejletlen
mint kicsiny pannon gyík lába
írok csak úgy általába'
falak sikoltanak
áramlásból kiszökken
egy ember
sodrás feji a teret
nincs olyan nagy
mint amit elképzelek
nincs itt semmi
csak az állott
tavaszi porszemek