Harmadikán

szikla89•  2013. június 8. 13:06

Törékeny emberi lét
súlyos léggé áll össze.
a porból, melyből vétett
s amelybe visszalépett
vagy inkább szédült Ő.
A megtöretett.
Elment, itt hagyott
kismillió képet
amiből kiválasztottam
nekem a legszebbet.
Azon nem ősz a hajad,
azon nincs ezernyi seb,
azon Te vagy és én vagyok.
Fogom a hatalmas kezed.
Én a legújabb szikla
és Te, a büszke Apa.
ahogy ott láttalak
az ízléstelen falburkolat
szigorú szorításában
egyetlen fehér lepellel
takarva fagyos tested.
Résnyire nyitott hideg kéked
egy pillanatra elhitette velem
ez valami nagyon rossz tréfa
vagy nekem a próba?
Ám a karkötőd elárulta
az igazságot, melyből egy van.
A halál időpontja: hét húsz...

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2013. június 8. 21:40

Jó vers.
Részvétem.

baramara2013. június 8. 17:26

....... részvétem! :(

Pera762013. június 8. 15:58

.....