szeretem-versek
Szegő Judit: Egy asszony reinkarnációja
Szegő Judit: Egy asszony reinkarnációja
Újra más alakot öltöttem.
Kopott lelkem új testet kapott.
Glória sem ragyog fölöttem.
Én visszatérő bűnös vagyok!
Bennem régi szerelem lapul.
Úgy vágyom, hogy megtaláljalak!
Balga lelkem sohasem tanul,
neveddel kezdődnek a szavak.
Új testem konfekciós kabát:
Semmi eredeti, csak tucat.
Harci díszt rá, s kezdem a csatát!
Testem, lelkem utánad kutat.
...és ha rajtad is új kabát van?!
Felismerlek-e, vajon, szívem?
Ha más is arcod, drága társam,
bárhol rád találok, azt hiszem!
Molnár Jolán: (ki)pontozó
Molnár Jolán: (ki)pontozó.
nah pont te kis kerek
se nélküled se veled
ritmus és rím minek
ide egy kérdőjelet
nem tettem ki direkt
a vesszőeső is elered
pont most
míg fémmel vered
lol a lompost
igaz h csak néha
& elnézed
h újítnak léha
hevülettel a nyelvészek
ha biceg a versláb támaszd ki
jah egy központ ide is kéne aha
szvsz kabbe a zanzám azt ni
összement kábé tíz centi
virulens a háló
muhaha úgy nyihog mindenki
mint az állatorvosi ráró
.
OMG csak nícse látja lelkem
a nyelv él de isten halott RIP
és tompika mindenhova elken
egy kis kutyagumit
ki korán kel lel gold wow meg vau
kutyának és későn kelőknek csont
cicának nyau hausnak bau
neked meg lőttek pont pont
:-) vesszőcske
erre szalad a nyulacska
arra ugr a szöcske
rúgja meg a macska
hogy az ik
kő vagy nem kő
e vita meddő
fő h a barik
hallgatnak és szopnak
lecter nem gengszter
csak beteg a rendszer
mást támogat téged csíp fülön
"mindnyájatoknak
egyenként külön"
kész a leltár és a lista
azér’ szavazz
áprilisba’
ha épp el vagy havaz
nothing gond
pont
.
(Az idézet Karinthy Frigyes Előszó c. verséből való.)
Molnár Jolán: Erdélyi kikelet
Erdélyi kikelet 2014. február 25. 12:17
Halkuló kolomp a tél,
könnyesre vált az ég szeme.
Torzsok közt szél súg, kacér
a táj, megcsörren ékszere.
A tavasz csitri. Madár
vágya mindent lecsupaszít.
Ösztönösen visszajár,
tüzet lopkod, parazsat szít.
Örömhírt hirdet a föld,
lükteti Küküllő ere,
be- és kilélegzi zöld
lapulevelek tenyere.
Gyilkos-tón törzsek csonkja,
hajnal határolt meredély,
hegyormok fagyos csókja
és lankák titka köt: Erdély.
Templom az erdő. Szentség.
Gyűszűvirágok tölcsére
nyílik. Klorofill szemcsék
hullnak a kertek csöndjére.
2011. február
Jónás Tamás: Rendszeres remény
Jónás Tamás: Rendszeres remény
ahogy a szatyrokat dinnye vagy félkenyér
ahogy a szemhéjat egy másik gyenge héj
ahogy a fák fejét a szél a gyermekes
úgy kell érezni hogy nem már nem érdemes
ahogy az új másik tenyérrel telt tenyér
ahogy a gazdagot a még vagy már szegény
úgy kell mint fénynek a kényelem vagy a kény
rendszertelenül a még rendszeres remény
http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/3377-jonas-tamas-versei
Éva Freund: TÜKÖRHAJÓ
Éva Freund: TÜKÖRHAJÓ
bárkámba lép a rettegés
idegszálakat gyújtogat
fényszigetem eretnek, és
falfirkáim lelki agyak
tartom magam, a küszöbön
ki ne essek, be ne lépjek
ez a kínos semmittevés
egyensúly, amelyben élek
teleírom, amit érek
felületekre költözöm
orrvitorlát bont a szégyen
tükörbe nézek, széttöröm
kormányozhatatlan vagyok
mindenhová kivetülök
tükörszilánkokká törött
lényegemmel egyesülök