Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Molnár Jolán - a reménység foka
1008 2015. április 23. 18:38
a reménység foka
a zsebébe tört fotón menyasszonya
mellkasán acélhüvelyből kaláris
bár még tusáját nem láthatta soha
balján ott ült mellette a halál is
utazott reménység fokig és vissza
hozzátapadt a félsz hívatlan vendég
tiszti zsákból vodkát már nem csaklizna
kiterített sorsa nem ér fél zsemlét
a torkából nyállal kevert vérköpet
csöpögött a húgyszagú pocsolyába
mikor az ugató gépágyúcsövek
rávillantak utolsó mosolyára
szívében nem maradt hely a bosszúnak
agyaggá kötött szájában a sár-lé
a szemében végleg hosszú combúak
a vágyak és a tört asszony már másé
2012. november
10082015. április 24. 14:46
@Mikijozsa: @Rozella: IGEN!!!
Rozella2015. április 24. 14:33
Már a főoldalon is letaglózott, nagyon ütős, remek vers!
Mikijozsa2015. április 24. 14:20
Minden csak rezgés hullám, s meghal valaki megszűnik az a rezgéshullám, vagy ki tudja?
10082015. április 24. 13:19
Szólok!
Fantasztikus vers!!! :)