Molnár Jolán - a reménység foka

1008•  2015. április 23. 18:38

Molnár Jolán

a reménység foka

 

a zsebébe tört fotón menyasszonya
mellkasán acélhüvelyből kaláris
bár még tusáját nem láthatta soha
balján ott ült mellette a halál is

utazott reménység fokig és vissza
hozzátapadt a félsz hívatlan vendég
tiszti zsákból vodkát már nem csaklizna
kiterített sorsa nem ér fél zsemlét

a torkából nyállal kevert vérköpet
csöpögött a húgyszagú pocsolyába
mikor az ugató gépágyúcsövek
rávillantak utolsó mosolyára

szívében nem maradt hely a bosszúnak
agyaggá kötött szájában a sár-lé
a szemében végleg hosszú combúak
a vágyak és a tört asszony már másé

2012. november

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

10082015. április 24. 14:46

@Mikijozsa: @Rozella: IGEN!!!

Rozella2015. április 24. 14:33

Már a főoldalon is letaglózott, nagyon ütős, remek vers!

Mikijozsa2015. április 24. 14:20

Minden csak rezgés hullám, s meghal valaki megszűnik az a rezgéshullám, vagy ki tudja?

10082015. április 24. 13:19

Szólok!

Fantasztikus vers!!! :)