Magyari Barna: Életportré

1008•  2014. december 8. 17:59

Magyari Barna:

Életportré

ellabdázgat bennem ami nincs
néha pofán üt a morbid csend
ölelés nélkül rossz a fűtés
nehézkesen ég a sejtbrikett

fantomfények közt imbolyogva
pár sugallat mondattá éled
a szív a tüdő mind bekötve
amit kibontok az a lélek

várnék egy tündért de hiába
izzítom magamat miatta
itt ma sem fog senki örömöt
akasztani a génfogasra

mindig az fáj a legmélyebben
amiről az ember nem tehet
átgyalogol rajtam a múlás
s az arcom ráncokká elreped

hol sárgán villog hol pirosan
az örökléten nincsen zöld jel
lényem naponta megkavarva
vegyítem a halált a csönddel

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

10082014. december 11. 21:35

@Molnar-Jolan: yeah!! :)

Molnar-Jolan2014. december 9. 21:17

A Magyari-versek mindig kiemelkedőek, tartalmi-formai remekek.

10082014. december 9. 19:25

@Steel: Remek vers :)

Steel2014. december 9. 13:29

"mindig az fáj a legmélyebben
amiről az ember nem tehet
átgyalogol rajtam a múlás
s az arcom ráncokká elreped"

De az egész remek...Jó, hogy hoztad!