Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Magyari Barna: Életportré
1008 2014. december 8. 17:59
Életportré
ellabdázgat bennem ami nincs
néha pofán üt a morbid csend
ölelés nélkül rossz a fűtés
nehézkesen ég a sejtbrikett
fantomfények közt imbolyogva
pár sugallat mondattá éled
a szív a tüdő mind bekötve
amit kibontok az a lélek
várnék egy tündért de hiába
izzítom magamat miatta
itt ma sem fog senki örömöt
akasztani a génfogasra
mindig az fáj a legmélyebben
amiről az ember nem tehet
átgyalogol rajtam a múlás
s az arcom ráncokká elreped
hol sárgán villog hol pirosan
az örökléten nincsen zöld jel
lényem naponta megkavarva
vegyítem a halált a csönddel
10082014. december 11. 21:35
@Molnar-Jolan: yeah!! :)
Molnar-Jolan2014. december 9. 21:17
A Magyari-versek mindig kiemelkedőek, tartalmi-formai remekek.
10082014. december 9. 19:25
@Steel: Remek vers :)
Steel2014. december 9. 13:29
"mindig az fáj a legmélyebben
amiről az ember nem tehet
átgyalogol rajtam a múlás
s az arcom ráncokká elreped"
De az egész remek...Jó, hogy hoztad!