Szerelmeskönyv (Régiségeim)

Gondoskodás

Féltésed: szép, puha - pihe takaró.
Gondoskodás. Régen elfelejtett szó.
Minden fájó, sötét gondomon segít,
átölel, körbefon és felmelegít.

Gyermekkorból ismerős gondoskodás,
újra lubickolni benne: oly csodás!
Te talán csak sejted, mit is adsz nekem.
Végre fontos számomra az életem!

Napjaim így élni sosemvolt csoda!
Szeretve lenni nappal és éjszaka!
Gondoskodás. Napi valóság e szó.
Féltésed: szép, puha - pihe takaró!

2001. 09. 28.

Maradj velem!

Kérlek szerelmem, maradj velem,
hisz miattad fontos az életem.
Nincs más vágyam, mint érted élni,
az élettől mást nincs mit kérni.

Vágyam: csak mi az élethez kell,
bizony, ez nehezen érhető el.
Sivár az „egyedülálló” élete,
magányos napja és az éjjele.

Pár boldog óra, mi jut nekem,
mikor magányom is feledhetem.
Azután minden tovább, egyedül.
Napi rutin, az öröm elkerül.

Sótlan és szótlan napok sora,
ez nem is fog megváltozni soha.
Miattad fontos csak az életem.
Kérlek szerelmem, maradj velem!


2001. 10. 20.

Csak csendesen

Csak csendesen, ülj le velem.
Fogd a két kezem.
Csak csendesen, szó sem kell,
beszélj a szíveddel.

Csendben fogjuk egymás kezét.
Hallod az éteri zenét?
Nyugalom, béke, szeretet árad,
most tested sem fárad.

Szívünk gyengéden ölelkezik,
a létről feledkezik.
Megpihen most fáradt lelkünk.
Angyal száll felettünk.

Csak csendesen, ülj itt velem.
Fogd a két kezem.
Ne félj, közös, szép glóriánk
nem látja senki más.

2002-03-25

Ez fenn van az oldalon már...

Köszönet neked

Földi vágy és égtiszta szerelem,
létem alkonyán hoztad el nekem.
Ember lettem ettől, szabad, egész,
önfeledt, boldog, tiszta és merész.

Jó veled bátran vállalni sorsod,
további létünk időtlen boldog.
Köszönöm, hogy végre nekem vagy,
melletted a szerencse el nem hagy.

Védesz és óvsz, bátorítasz engem,
benned létem támaszára leltem.
Minden boldogságom most köszönöm,
mert tőled való minden örömöm.

2001. 08. 29.

Besározva

Sártól síkos védtelen lelkem,
mivel alattomban dobálnak engem.
Fájón hittem, velem szívbéli egyek,
Én őket, ők engem bizton szeretnek.

Lelkem beledermed a száradó sárba,
cementként rámköt az aggódók nyála.
A tétova lelkű gyámságra szorul.
Akad is pártfogóm számolatlanul,

ki évek során hibát hibára halmoz,
jussa sem lehet családi vagyonhoz!
Ki elavult kódexek szerint él ma,
vágya sem lehet, nemhogy fényes álma!



2001. 07. 28