Szerelmeskönyv (Régiségeim)

Marie_Marel•  2011. december 4. 11:22

Találkozás Jobbágy Károllyal


Találkozás Jobbágy Károllyal

Nézem ezt a szürke embert,
Jobbágy Károlyt,kit nem ismert
eddig osztályunk fele.
Nézem a költő-tanárt.
Izgalmam máris tovaszállt,
feloldta költészete.
Nézem, csak nézem s ámulok,
 a nagyság mily csodás dolog:
végtelen egyszerűség.
Megráztak költeményei,
a Sírok című és az auschwitzi
témájú önvallomás.
Ismerősök lettünk ő meg én.
Nem tudja tán: számomra felér
száz mással ez óra.
Megszerettem a költő tanárt.
Ruháját, vagy bajszát talán?
Nem tudom. Ő így egész.
Harcosa a szónak, a szépnek.
Szemei mély lázban égnek,
ha költészetről beszél.
„A költő modern íródeák.
leír minden szép ideát,
hétköznapi problémát.
Versbe önti a szürke ember
gondját, baját, melyet nem mer
az soha kimondani.
Tanít, nevel s öröme:
ha lehull csörögve
a tudatlanság lánca.”
- vallja s járva a falvakat,
kopott táskájában matat,
versgyűjteményt vesz elő.
Nagykendős nénike lesi őt,
a kitüntetett költőt,
amint verset olvas fel.
Mélyen szívébe zárja,
Ölelő karját kitárja:
„De szép volt, édes fiam!”
Őrzöm én is a lapot,
– melyet nekem ő adott –
emlékét e szép napnak.
Milyen hétköznapi ember!
Nem hideg jéghegy, kit nem mer
megszólítani a diák.
Egyszerű, közvetlen tanár,
kinek minden tisztelet kijár,
mert harcos múltú költő.
Versei megkapók, kedvesek.
Most minden mást feledek:
csak Ő van itt s a versek.

1964. május 24.


 

Marie_Marel•  2010. június 25. 21:32

Pokoli tornyok

Pokoli tornyok


Élő, egyenes adás. A látkép ismerős,
Amerika eget karcoló büszke tornyai,
a világgazdaság olymposzi ormai.

Vagy mégsem? Katasztrófafilm talán?
Az egyik torony lángokban áll. Közelkép,
a másik toronyba robban egy repülőgép!

Kizárt, hogy ezek a képek valósak!
Nem! Ez csakis hollywoodi film lehet!
Nem lehet „élő” e földöntúli rettenet!

Égnek a pokoli tornyok, füst, lángok
lobbannak. Fekete koromfellegek
takarják el a város felett az eget.

A kommentár szerint: ez terrorakció.
Újabb hír. A Pentagon lángokban áll!
Terroristák útját követi ezernyi halál.

Levegőben még egy eltérített repülő!
Mi a célpontja? Hol csap le a halál?
A világ bénultan újabb hírekre vár.

Kérlek ember, ne feledd e napot!
Förtelmes tömeghalál dátuma ez.
A világ e rémisztő hírrel mit kezd?

2001. 09. 11.

Marie_Marel•  2010. június 25. 21:31

Egy kiállítás

Egy kiállítás

Kedvesem ma fogta a kezem
és egy kiállításra ment velem,
bár útközben aggódva nézett,
de mutatott nekem sok szépet.

Jó vele szép képeket nézni.
Okos szavát hallgatva lépni
a termek során, csendesen,
vállának dőlve, szerelmesen.

Boldoggá tette a mai napom,
vele lenni csodás alkalom!
Úgy igaz, gyengén voltam,
de mentem volna félholtan,

mert gyönyörűség, szívbéli,
Dórikám karján képet nézni.
Ki nem hagynám semmiért,
e nap nekem mindent megért!


2001. 09 27.


Marie_Marel•  2010. június 25. 21:30

Napom gyöngye…

Napom gyöngye…

Köszönöm napom gyöngyét,
Mely ékes, fényes, meleg,
Köszönöm édes fényét,
Mi egybefont ma veled.

Színes szőttes az élet,
Szerelmed tán elég lesz
Érted élni, míg élhetsz.
Nekem elég remény ez!

Emlékgyöngyeim fűzöm,
Képed megmarad bennem,
Minden bajom elűzöm,
Szabad és boldog lettem!

Eggyé vált testünk, lelkünk,
Gyöngyként ez is megmarad!
Egyre mélyül szerelmünk,
Fűzöm boldog láncomat.

2001. 09. 27.


Marie_Marel•  2010. június 25. 21:29

Visszaesés…

Visszaesés…

Ma este megint rosszul vagyok.
Lázam magas, gyomrom kavarog.
Izzadtságtól lucskos az ágyam,
le kell húzni valahogy a lázam.

Priznic kell, keserves ez egyedül.
Botladozva víz és törölköző is kerül.
Brr… ez nagyon hideg! Mégis tenni kell.
Nem gondolkodni! Most nem érdekel.

Pihenek. Erőt gyűjtök. Itt az idő,
a folyamat lassan újra kezdhető.
Tűzforró már újra mindenem,
lázas vagyok. Úgy fáj a fejem!

Rajta! Lassan kínlódva ismételek.
Borzongok. Bárcsak érezném kezed!
Ez semmin sem segít! Irány a kád.
Nagyon messze van! Megnőtt minden táv.

Távoli célom kábán is sikerült!
Rengeteg fáradtságomba került!
Lehűlt a testem, bágyadt vagyok.
Vissza az ágyba, pihenek nagyot.

Megint száraz ágy, puha és meleg.
Jó lenne fogni gyógyító kezed!
Lassan-lassan elszenderedem,
álmomban ott leszel vigaszul nekem.


2001. 09. 27.