szederfalu blogja
A második gyertya
Ez a nap is csak olyan, mint a többi,
szotyim héját próbálom messzire köpni.
Az evés csak álca, undorom takarja,
ahogy nézem, mit csinál sok, kapkodó marha.
Állok a sorban és figyelek:
türelmetlenek az emberek,
frusztrációkat kivetítenek,
míg bennem egy baráti szív remeg.
fertőtlenített sorsok között
csalódásait írja meg.
Ég a billentyűzet ujjai alatt,
nem jut előre, visszafelé halad.
Ég a gyertya ég, ég a múltja is,
feldobott kő helyett, csak egy kis kavics.
Hazamenne, de nem tudja hova,
elmarad idén a karácsonyi csoda.
Te csak gyújtsd meg a második gyertyát,
világítson annak is, ki kiutat nem lát.
Az első gyertya
Ez a nap is csak olyan, mint a többi,
az összes ostobát a Dunába tudnám lökni.Mikor már érvünk nincs, drámákat tolnak,mintha másnak cukorból lenne a holnap.Az ÉN, ami számít, ebben esek orra.Ki a kezét nyújtja? Menjen a pokolba!Ha már lent vagy, maradj! Nem kellesz senkinek.Kiáltásod a csillogást sebzi meg.Csillogás?Hó!Nézd! Esik…Gyújtsuk meg az első gyertyát!A hit elveszik,ha sötétben hagyod.Áldott-e az első vasárnapod?hangtalan rémálmok
ma őszt kiáltanak az évszakok
szellemük hulló lombok közt dülönghangtalan rémálmokban én vagyokki egy ottfelejtett nyárban dühöngisten a fejét fogja és felsírnyikorog alatta az imaszékhálót sző zsoltárból mi majd elbírvetetlen-mag lelkem ha visszalépmikor az életnek bealkonyulaz emberi szívekben is ősz lesza természet felel rá válaszul:plecsnit ad minden tavaszi hősnekmodern óda
az est mint sármos bonviván
megváltja vonatjegyét az első osztályra
s gyertyafény mellett vív háborút
örök szerelmével a holddal
torkában gombóc megannyi csillag
a horizonton két rókaprém prüszköl
míg utazik a Metropolitanbe képzeli
magát hol operaénekesként ünneplik
de ő csak kommersz maradhat
a tündöklő nap mellett örökre
s míg zötyög az égi sínen tovább álmodozva
végérvényesen beköszönt a
krumplipüré-színű derengő hajnal
/bonviván, gombóc, róka,végérvényes, vonatjegy, krumplipüré, operaénekes, háború, gyertyafény, prüszkölés/
június
lecsorgó nyár a melleim között
hasam csíkjaival versenyez
árnyékot keresve a suli mögött
egy vakációs diák letegez
szája pimasz mosolyra görbül
combjaimon akad meg szeme
csirip-koncertet adva örül
nekem az utca összes verebe
ha rövidülnek az éjek
rövidül a szoknya is
ringatózva lépek
a nyugalmam hamis
vágyaim feszülnek ölelkező fáknak
összesúgnak mögöttem kik ilyenkor látnak
forró június és forróvérű esték
még a falakon is szerelmes a festék
lüktet és zsibbad szentiván hava
reggelig ne várjatok
nem megyek haza