szederfalu blogja

Várlak!

Telefont figyelve.

Tépve virágszirmokat.

Révetegen nézve.

Úgy kapni bókokat

hogy észre sem veszem,

mert süket a fülem,

mikor téged várlak...

Nézlek!

Aggódva,félszegen.

Meddig maradhatok

csókodtól részegen?

S ha kijózanodok?

Kívánom-e újra

nem gondolva múltra,

mikor téged nézlek... 

Hívlak!

Testedért remegek,

vágyam szinte vérzik.

Szép szavak kellenek,

hiányod megrémít!

Ordítva vagy súgva

elmondom majd újra,

mikor téged hívlak!

Kérlek!

Csak téged!Csak nekem!

Hiába fúj a szél

magammal elviszem,

hiába jön a tél.

Forró még a jég is,

ha rám nevetsz,én is,

mikor téged kérlek!

Szeress!

Kacagva vagy sírva

jól,rosszul,ahogy kell,

csak énbennem bízva,

ha kérlek se engedj el! 

     Az ablakból bámulom,ahogy az eső elmossa a jövőmet.Idebent meleg van,de kint a természet didereg.Itt csak újra bekapcsoltam a fűtést,de mit csináljak a terméssel,ami ázik?A széllel,ami széttépte fölüle a védelmet adó fóliasátrat?

Valami nagy bűnt követhettem el,hogy az isten már megint félrenézett amikor pedig vigyáznia kellett volna rám.

A hitelekre gondolok,amiket felvettem,hogy működni tudjon a gazdaság.A londoni utazásra a barátaimhoz.A gyerekeim egyetemi tanulmányaira.A modern tűzhelyre,amit kinéztem.

Viszi őket a víz.Fújja őket a szél jó messzire...

Ez a májusi eső nem ér aranyat.

Az én munkám mindíg is időjárásfüggő volt.Próbálkoztam vele barátkozni,de amikor azt hittem elnyertem a bizalmát,hátbatámadott,s ha megfordultam,újra mosolygott.

Most is ezt teszi.

Megyek,felveszem vele a harcot.Gumicsizmát húzok,s próbálom helyrehozni a kárt.

A férfi dühösen nézte lecsorgó nyálát a tükörképén.

A tehetetlenségtől volt annyira mérges.A saját gyávasága rémítette meg.Szerelmes volt.Szerették.És mégis boldogtalan.

Mert eltitkolta,hogy ő házasember.Feleség és három gyerek várja otthon Aput.Aki a jó fizetés reményében vállata el a fővárosi munkát,és azt,hogy csak havonta egyszer láthatja őket.

Nem az asszony miatt aggódott.Vele már régen nem működött semmi.Mintha egy halottal feküdt volna az ágyban.Utálta,hogy könyörögni kellett egy kis szexért.De mi lesz a családdal?Amit oly sokan irigyeltek tőle?Szép feleség,okos,jólnevelt gyerekek.

És igen.Most itt van végre Ő.Akibe véletlenül"botlott".Ott,abban az útkereszteződésben.Éppen telefonált,amikor figyelmetlenül kanyarodott,és késő volt a fékre lépni.Egy kedvesen mosolygó kosztümös nő,indulatok nélkül érdeklődött,nem sérült-e meg,rendben van-e minden.A kocsiban nem volt jelentős kár.A szívében annál inkább.Ahogy megpillantotta ezt a tüneményt,csak arra tudott gondolni,hogy hívhatná randevúra...

Betétlapot és telefonszámot cseréltek.

Pár napig vívódott,majd egy mondvacsinált ürüggyel felhívta.Találkoztak.Beszélgettek.Nem is a balesetről.

Csupán azt a tényt felejtette el közölni vele,hogy nős.

És most nincs itt mellette.Felébredt,és üres volt minden.Az illatát érezte a fürdőszobában is,ahol nemrég még a haját igazgatta.megsímogatta a vízcsapot,hátha ott van még a keze melege... Ahogy felpillantott és meglátta magát a tükörben,megborzongott.Akkor köpött egyet.

-Micsoda szemét alak vagyok!Biztos belenézett a tárcámba és meglátta a fotókat.Ezért hagyott itt!Meg kell neki tudnia mindent!Hogy mennyire szeretem...De előbb felhívom a nejem.

Gyorsan letörölte a tükröt,zuhanyozott,majd kiment megkeresni a telefonját.Forgatta a kezében,nem hívott senkit,csak gondolkodott.Nem teheti meg,hogy csak úgy telefonba mondja meg:elhagylak...

Próbálta szerelmét hívni,de a hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható.Gyorsan üzenetet írt:

"Hazautazom a családhoz.Megmondom nekik,hogy melletted döntöttem.2 nap múlva itt vagyok.Kérlek ne haragudj!Szeretlek!"

Kocsiba vágta magát és elindult.Nem is gondolta,hogy a nő semmit sem sejt.

Aki amikor hazaérkezett bekapcsolta a mobilját,örömmel látta,hogy üzenetet kapott.Tőle.Percekig a nevét nézte,anélkül,hogy megnyitota volna az smst.

Először nem értette milyen családról van szó,csak lassan,nagyon lassan tudatosult benne.Mert a szíve nem akarta felfogni,hiába olvasta el újra meg újra...

Aztán gyors és határozott döntést hozott.Pár óra alatt elintézte,hogy külföldre mehessen a cégét képviselni,majd új telefont vett magának.másik szolgáltatónál,a régi előfizetést felmondva.Hazament,összecsomagolt,majd néhány sort írt egy papírra és mielőtt a reptérre indult volna,feladta a férfi címére:

"Nagyon szeretlek.De úgy érzem becsaptál.Nem azzal,hogy eltitkoltad a családod,hanem azzal,hogy nem bíztál meg bennem annyira,hogy beszélj velem erről!"

VÉGE

A nő kipirultan állt a tükör előtt.Egy idegen lakásban,egy ismeretlen fürdőszobában.A szép fekete selyemblúzán gyanús színezetű folt,talán valamiféle szósz.

A vacsorára gondolt,a tegnap estére.Az illatra,mely az ajtóban fogadta,és a férfira,aki kedves mosolyával feoldotta a feszültséget.

Az asztalon puritán teríték,egy szál rózsával a tányérján.Az étel éttermi,de ez nem számít már semmit,az este nem az evésről szólt.A teríték leszedésekor történt a kis baleset,amelynek emlékétől izzik még mindig az arca.Azok a fránya házimanók elgáncsolták a partnerét és a tányér maradéka a blúzán landolt...

Pár másodpercnyi rémület után a konyhában találták magukat,a mosogató előtt próbálták a foltot eltávolítani.A férfi remegő kezei meghazudtolták látszólagos magabiztosságát.Nevetve dörzsölgették a plecsnit,de amikor a kis gyöngyházgombok önálló életre keltek és felvillantak a nő pihegő mellei,megállt az idő egy pillanatra.Ajkuk szégyenlősen ért össze az első csókban.

A nő hirtelen összekapta magán a ruhát.

-Mi a baj?

-Nem tudom,úgy zavar ez a hely,a túl erős fény...

A férfi átölelte,csók közben a kanapé felé terelve őt.

-Gyönyörű vagy,és kívánlak!Nézni akarom,ahogy hullámzik a tested!Engedd,kérlek!

A vágy erősebb volt,felülkerekedett a korkülönbségből adódó problémákon,amit csak a nő érzett.

Szeretkeztek.Egész éjjel.Ez nem szimpla szex volt.Igazi szenvedélyes,de gyengéd szeretkezés.

A reggeli fényben nézte a férfit,ahogy alszik.Menni akart,de a kedves test látványa visszatartotta.Aztán mégis kicsúszott az ölelésből,felöltözött és a fürdőszobába ment,hogy kicsit rendbe tegye a haját mielőtt elindul.Az arcáról úgysem tudja letörölni az éjszaka emlékét,talán majd a szél lehűti kissé,amíg hazasétál.

Mert most itt áll egy idegen fürdőszobában egy ismeretlen lakásban a tükör előtt,mégis azon aggódik,hogy partnere fel ne ébredjen,nehogy meglássa,nehogy kiábrándító legyen a nappali verőfényben.Inkább elmenekül.Majd kitalál valamit.Feltéve,ha telefonál...

Akkor még nem értette,hogy amit a tükörben tragikusnak lát,azt a szerelmes férfi észre sem veszi.

A nő az öregedés letörölhetetlen jeleit nézegette a tükörben.