szederfalu blogja

szederfalu• 2020. június 12. 12:49

Van-e elég?

Ma van a negyedik születésnapod Fiam.

Ennyi éve, hogy nem adtalak a szörnyeknek.

A farkasok órája * okádta csak a rémületet,

amitől tág pupilláid aggodalmunkra könnyeztek.

Azóta minden neszre riadtan dobban szívem,

és éjszakánként rekedten tátogok

a reménybe kapaszkodva, hogy jól vagy,

míg Te józanságodat édesen álmodod.

Reggel aztán nevetve kérdezed: Mi van?

Hé, Anyu! Rosszat álmodtál?

Csak idegesített a telihold Fiam.

(Hátulról emléked kaviccsal dobál)

Reggelizzünk, nincs itt semmi baj.

Nézd meg a hűtőben, van-e elég vaj!

*utalás Baka István versére

2 hozzászólás

szederfalu• 2019. december 10. 14:11

Az én adventem

Nemsokára karácsony. Úgy várom, mint egy kisgyerek. Foggal-körömmel ragaszkodom hozzá, akárcsak a közös vasárnapi ebédekhez. Nem engedek belőle. Azt képzelem ez tartja össze a családot. Pedig…

Mikor férjhez mentem, megfogadtam, hogy a gyerekeimnek pompás, vidám és szépséges ünnepük lesz. Nem olyan, mint nekünk volt, mikor apánk részegen kidobta a feldíszített fát az ablakon, mert még ágyban voltunk, mikor ő hazaért az éjszakai ügyeletből.

Sokszor gondolok arra a karácsonyra. Főleg mostanában, mióta apám visszahozták a halálból két éve, és az óta nem iszik. Jóságos vénember lett belőle. Szentimentális, adakozó.

Lehet a Mikulás is így kezdte a szakmát, hiszen őt nem láttuk fiatalon milyen volt. A Mikulás öreg, és kedves bácsi. Vajon mit csinált mielőtt Mikulás lett belőle?

Várom a karácsonyt. Mindig. Minden évben.

Egyszer nem vártam csak. Annyira nem, hogy fel sem díszítettem a házat.

A fiam Angliába ment dolgozni. A férjem is műszakot vállalt, hogy miért, ki tudja…?

Szürke és szomorú karácsony volt, még az én Napsugaram, a Kiscsibém, Bellám sem tudott megvigasztalni.

Aztán ezt is megszoktuk. Három évig hármasban ünnepeltünk.

Aztán a fiam hazajött. Akkor a decembert egy drog rehabilitációs intézetben töltötte.

A következő karácsonyt pedig már az egész család, együtt. Csak közben ő majdnem meghalt túladagolásban.

Anyám ezt szerencsére nem érte már meg, ahogy - sajnos – apám józanságát sem.

Nemsokára karácsony és én várom. Hiszen remények nélkül mi lenne velem?

/Megjelent a Litera-túra kiadó Szószitálás című antológiájában/

20 hozzászólás

Gondolatok

szederfalu• 2019. március 16. 15:35

Hiányzik a babaszag 3.

Persze késik. Szokás szerint. A kaja készen. Le is borotváltam magam. Mindenhol.Tudom, hogy szereti, ha csupasz.
Ez a bordó kombiné rohadtul drága volt. Nem is értem mi került ezen ennyibe.. Alig egy méter anyag, némi csipke, slussz.
Hűvös az érintése, mégis forró vágyat ébreszt.
Tetszik amit a tükörben látok. Szinte megkívánom magam. Érzem, hogy nedvesedek ott lenn. Az előttünk álló este gondolata felizgat.

SMS-t hallottam? Igen... Ő írt.
Mi a fene? Még mindig nem tud jönni? Francba! Kihűl minden.

Lefekszem. Majd felébreszt, ha akar. Ennek az estének már lőttek.

6 hozzászólás

szederfalu• 2019. március 10. 09:50

Hiányzik a babaszag

Hiányzik a babaszag. A pelenka érintése. A mellemen szuszogó kis fürtös angyal. Az asztalra kent főzelék.

Mondjuk az éjszakázás, a fáradság nem hiányzik, de az édes gyermekkacaj feledteti a gondokat. Még csak 42 éves vagyok.

Az ikrek már úgyis nagyok. Lakli kamaszok, visszabeszélnek, pattanásosak, bár ettől még bájos a pofijuk. Imádom őket így is.

De annyira szeretnék egy kisbabát! Egy pici lányt. Vagy fiút. Mindegy is.

A férjem nem beszél róla... Lehet neki tetszik ez a szabadabb lét, amit a fiúk mellett már élvezhetünk? Moziba, kirándulni tudunk menni, iszogatni a barátokkal anélkül, hogy folyton az órát néznénk és anyut hívnám, minden rendben van - e otthon.

Azt hiszem előveszem azt a régi trükköm, ami már párszor bevált, ha kérni akartam tőle: kedvenc husi, bor, gyertya, combvillantós új ruha.

A szex tuti fantasztikus lesz emiatt, csak ne előtte álljak elő a tervvel, hanem utána. Mondjuk még mielőtt elalszik.

Holnap osztálykirándulás. Két napos. Tökéletes alkalom.

9 hozzászólás

szederfalu• 2018. szeptember 13. 18:45