szederfalu blogja

Barázdát szánt arcomra a közöny,

üresség marja mélyre ráncaim. 

Gépiesen iszom meg a söröm, 

lecsorgó habját bámulom, amin

egy újabb magányos nap ér véget. 

A bárpult tükrében látszik a hold,

foltja helyébe képzellek téged... 

Mikor lesz belőled csak múlt, csak volt?

Valami erősebb italt kérek,

ez a március cudarul hideg, 

jegesre fagyott bennem az élet. 

Odadnám mindenem, de nincs kinek.

Önsajnálatomban ha meghalok,

széjjel hordanak majd a farkasok. 

"e világon ha ütsz tanyát

hétszer szüljön meg az anyád”

hétszer sírjon hétszer áldjon

szelídítsen vad világon

mire felnősz magad maradsz

király leszel büdös paraszt

hülyegyerek főnök szolga

pedofil pap ócska kurva

„ellenség ha elődbe áll

hét legyen kit előtalál”

kenyeret adj pofon helyett

rúgd bokán ha már nem szeret

fojtogasd meg csókold szájon

ellenségből barát váljon

vond vissza a feljelentést

vagy alkalmazz torokmetszést

„szerető után ha járnál

hét legyen ki lány után jár”

totó-lottó kártya bingó

illatozó rózsabimbó

szerető vagy jó feleség

tudod egy nő sosem elég

válaszd a bort válaszd magad

válás után ember maradj

„ha költenél s van rá költség

azt a verset heten költsék”

versek helyett költsél másra

nagy ívben szarj a világra

svájci hitel kocsi lízing

meló helyett aludj tízig

dolgozzanak a szegények

segélyekből majd megélnek

„ s ha mindez volt ahogy írva

hét emberként szállj a sírba”

nyugdíjadat oszd be szépen

legyen sírkő vár az éden

üres kifli csirke far-hát

jólét helyett szopd a farkát

kisöreg ezt jól megszívtad

légy büszke hogy eddig bírtad

mára legyen ennyi elég

holnapra kapsz majd új vesét

vagy mesét

nem mindegy?

/Az idézett részek József Attila: A hetedik című verséből valók/

2021. november 23.

Van az a szerelem, ami folyton

elgáncsol, ha az utadba kerül,

hogy majd jól pofára ess.

Szarrá töri a szíved, de mégis

szépnek mutat, hogy legközelebb

is a lába elé vesd

magad, mert mazochista módon

hiszel benne, abban, ami pedig

nincs ; és mégis akarod.

Felragasztasz egy-két mosolyt,

s ha körötted mindenki nevet,

már letépnéd valahogy.

A szerelem bűvös ragasztó

nem engedi magát könnyen.

Rád tapad, éget, nyaggat.

Bedugul tőle a füled is,

túlharsog minden tanácsot,

csak az ő dalát halljad!

Ma a városban jártam, dolgaim

intézni. Büszke szél fújt, a lábaim 

folyton összekuszálta, mintha direkt 

el akarna gáncsolni. Majdnem sikerült

is neki, de végül én voltam az 

erősebb. Ahogy a lakótelep házai között

próbáltam a földön maradni, 

egy elkésve kidobott karácsonyfát láttam 

meg az úton. Görgette a vihar, 

mint valami régi westernben az

ördögszekeret. Szép, de

rémisztő is. Elképzeltem, ahogy egy 

autónak csapódik, majd az felfut

a járdára, mert nem lát, ott

pedig elüt egy gyermeket. Én 

sikítok. Sokkot kapok. De mentőt

hívok. Jönnek szirénázva. A kará-

csonyfa pedig gurul tovább. 

Mint ördögszekér?

Pillangó hatás?

Dominó - elv?

Rémisztő. 

Szép. 

Volt. 

(az én írásom a költészetnapi pályázat, Hervadó szépség mottójára) 

Ma minden idegesít. Még a szerelmes békák éneke is a szomszéd kerti tavában. Olyan kitartóan udvarolnak, csak hajnalra hallgatnak el, akkor meg a madarak kezdik. Be nem áll a csőrük. Persze, ha nem így lenne, akkor meg az idegesítene.

Azt hiszem, ahogy öregszem, úgy leszek egyre morcosabb. A jóságos nénike szerep nem nekem való. Az egész világ enyém volt, sosem állok le. Százezer fokon égek mindig.

Ez a bor is milyen keserű. Tegnap este még segített elaludni, jó társaságom volt. Aztán a békák, a madarak, a hajnali zajok... csak gyűrögetem azt a kurva papírt, amin a PET-CT eredménye van:

Nem fogok megöregedni.