verspárbaj Vallejoval

Kan-os story 

Mit kerülgetsz olyan búsan te vad kan? 
Nem bírod a kosarat,mit adtam? 
Hiába is fened rám az agyarad, 
Ez a koca nem szül neked fiakat! 

Ne hamarkodja el nagysád a lépést, 
Hagyja oldalasán futni az érzést, 
Engem babonázott rengő tokája, 
Másnak bizony nincs ilyen szép pofája. 

Nem hiszek egy ilyen csélcsap ficsúrnak! 
De alszom rá és próbálja meg holnap, 
Hátha jobb csülökkel lépek a sárba 
Átgondolom újra leszek-e párja! 

Ne higgyen hölgyem a saját fülének, 
Itt az mind irigy, ki ilyet beszélhet. 
Hogy fél erdőben van saját malacom? 
Kegyed ne rágódjon hazug szavakon. 

Rágódni én csak a''makkon''szoktam ám! 
(de malac lett ez a sor,te jó anyám...) 
Nem leszek semmi jónak elrontója, 
hát csörtessen utánam az avarba! 

Megosztom önnel privát dagonyámat, 
S ha sonkája vágyná, dörgölő fámat, 
Túrok kegyednek pihe-puha almot, 
Higgye el ebben én vagyok a bajnok.

/1.3.5.az enyém,2.4.6.Vallejoé/