Szerelmes-film

Kora nyári eső hull, monoton,

Mintha könnyeimre rímelnének,

Egy csepp, egy gyöngy, égre s földre nézek.

Neved cipőm sarkával kopogom.

 

Rám égtél, mint kéményre a korom,

Rosszfiús mosolyod megigézett,

Felviszel a hegyre, azt ígérted,

Ott csókolsz meg egy sziklás hó-padon.

 

Most mégis itt hagysz, meghalni készülsz,

Pár hét alatt ezer évet vénülsz,

Megeszi kedved, s szerelmed a kór…

 

Megráználak és ütnélek, de félsz,

Hogy nem lesz majd „hepiend” ez a rész,

És Isten a csapót rád csukja jól…