Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Remény
szederfalu• 2016. szeptember 26. 12:21
"A bögrét két kezébe fogta úgy estefelé egy vasárnap"
Látom és mégsem, hogy az
utolsó napja a nyárnak,
nem csak lombját vesztette,
hanem létét is anyámnak...
Most én fogom a bögrét,
mert kezeim érted fáznak...
Ha mondhatnád, hogy: tölts még!
De ábránd vagy és alább hagy
az emlék, csitul a bánat.
Árva lettem, most az égre
őrzőangyalokat festek.
Onnan mosolyogsz majd végre,
hiszen " örökké nem eshet " .
( O. Zsuzsinak írtam, édesanyja elvesztése kapcsán )
szederfalu2016. szeptember 27. 16:39
@Ametist: köszi :)
Ametist2016. szeptember 27. 07:23
Akiket szeretünk, velünk maradnak... gratulálok versedhez!
szederfalu2016. szeptember 26. 22:23
@kevelin: @Zsuzsa0302: @merleg66: Köszönöm! Pici örömet okoztam ezzel kedves barátnőmnek, aki nemrég veszítette el az anyukáját. Nem volt nehéz beleképzelnem magam a helyébe, hiszen az én anyum is tavaly hunyt el.
merleg662016. szeptember 26. 20:46
Nagyon szép lett!
Zsuzsa03022016. szeptember 26. 19:39
Szomorúan szépséges!!!!
kevelin2016. szeptember 26. 14:31
Nagyon szèp vers