Mit akartam?

A tanuló-pénzt már megfizettem,
Isten ítélkezhet csak felettem.
Kialudtak szívek és csillagok,
mégsem szólnak rólam bús népdalok.

A panasz sohasem volt kenyerem,
hogy mit akartam már nem keresem,
szarkazmusom megszelídült lassan,
vitáim végszavát is elhagytam.

Zárja le más, legyen boldog vele,
nekem nem kell már a forró heve,
belülről zajongok, csak magamnak,
reményeim, mik még itt tartanak.

Aztán eltűnök végleg, nyomtalan,
Pár verssel, minek éles foga van.
Beleharapnak merev lelkekbe,
s emlékekben bolyongok elveszve.

Kerestem az igazságot végig,
és szavaim felértek az égig.
Most Istentől lenyúlnak a kezek,
segítségül, mert én már nem leszek...

/Parafrázis Juhász Gyula: Mit akartam? című versére/