máraioraveczcoelho

Közösen írt versünk Ernst Ferenccel a Déemká játékában.

BM:

szép az élet mondta a kard

midőn magába dőlt volna

de nem találta meg a kart

ezért vissza állt a sorba

EF:

csalódottan tőrbe csalva

rozsdásodva hüvely nélkül

magányát a tőr a csalfa

vérrel írja meg emlékül

BM:

ki menni akar hadd menjen

adjunk rá télikabátot

ha nyár van akkor is kenjen

hajára izzadt virágot

EF:

maradni akar maradjon

aki pőre lélek tisztán

hagyva hogy belénk aludjon

 higgyük miben ő is hisz tán

BM:

tudva tudod hiszen látod

becsavarva mint egy bolond

kicsavarod a világot

szikrázol mint egy flex korong

EF:

két fém közé beszorulva

tépett szélű karikaként

kínlódsz de még beindulva

szórod szét a karika gént

BM:

sírni ha kell visszafojtsad

törölközz meg lábtörlőbe

kezét engedd hogyha fogtad

ne ma halj meg majd jövőre

EF:

addig kacagj önfeledten

felöltözve levetkőzve

a jövőből itt rekedten

önmagaddal kergetőzve