szederfalu blogja

Vers
szederfalu•  2018. január 5. 15:59

Mégis édes

 

 

Egy elvakart seb a karomon,

taszít, de mégis édes, ha megnyalom.

a vér íze emlékeket vetít rólad,

beléd merülök, mint örvénybe a csónak,

forgok lefelé, nem menekülhetek,

a vészriadók hiába csengenek.

Szerelmes vagyok, s nem gondolok arra,

mi lesz, ha végül kiköpsz a partra…

 


 

 

szederfalu•  2017. december 23. 06:21

A negyedik gyertya

Ez a nap nem olyan, mint a többi,

fel kéne már a feladathoz nőni.
Csillogjon az ünnep, hogy mindenki lássa, 
ötösre vizsgázz, hagyd a migrént másra!
Szívedben tollászkodjon a szeretet,
(mintha hétköznap nem égne eleget)
kötelező mosoly, hal, süti, pásztorok, 
vacsoraidőre a harangszó rácsorog.
Díszbe öltöznek ma utcák, fák, lakások,
utazni indulnak hajléktalan álmok. 
Annak ki eltévedt, vagy kiutat nem lát,
hogy hazataláljon
gyújtsd meg a negyedik gyertyát!

szederfalu•  2017. december 19. 06:43

A harmadik gyertya

Ez a nap is csak olyan, mint a többi, 

közeleg az ünnep, disznót kell ölni. 

Aranyéletének vége ezüstvasárnapon,

ma az éhség győzött, bukott a szánalom.

Mária most már mindennapos, 

magas a léc, de kedve lapos.

Alacsonyan szállnak az angyalok,

de csak egy nátha, mit elkapok.

Sütit is kéne sütni még: 

körben a harmadik gyertya ég.

szederfalu•  2017. december 10. 19:20

A második gyertya

Ez a nap is csak olyan, mint a többi,

szotyim héját próbálom messzire köpni.

Az evés csak álca, undorom takarja,

ahogy nézem, mit csinál sok, kapkodó marha.

Állok a sorban és figyelek:

türelmetlenek az emberek,

frusztrációkat kivetítenek,

míg bennem egy baráti szív remeg.

fertőtlenített sorsok között

csalódásait írja meg.

Ég a billentyűzet ujjai alatt,

nem jut előre, visszafelé halad.

Ég a gyertya ég, ég a múltja is,

feldobott kő helyett, csak egy kis kavics.

Hazamenne, de nem tudja hova,

elmarad idén a karácsonyi csoda.

 

Te csak gyújtsd meg a második gyertyát,

világítson annak is, ki kiutat nem lát.

szederfalu•  2017. december 3. 16:15

Az első gyertya

Ez a nap is csak olyan, mint a többi,

az összes ostobát a Dunába tudnám lökni.

Mikor már érvünk nincs, drámákat tolnak,

mintha másnak cukorból lenne a holnap.

Az ÉN, ami számít, ebben esek orra.

Ki a kezét nyújtja? Menjen a pokolba!

Ha már lent vagy, maradj! Nem kellesz senkinek.

Kiáltásod a csillogást sebzi meg.

Csillogás?

Hó!

Nézd! Esik…

Gyújtsuk meg az első gyertyát!

A hit elveszik,

ha sötétben hagyod.

Áldott-e az első vasárnapod?