szederfalu blogja

Vers
szederfalu•  2018. augusztus 1. 19:03

Pillangó a szoknyámon

Volt nekem tegnap egy jó álmom:

bozontos kertekben sétáltam,


békákkal táncoltam szép bátran,
és pillangó csücsült szoknyámon.
Rózsabimbóvá változtam át, 
méhecskék szürcsölték szirmaim,
így esett hiányod kínjain:
reggeli orgazmus robbanás.
Csiklandós, lüktető napsugár,
megriadt kis lepke tova szállt,
ernyedten, zsibbadtan ébredtem,
apró örömöm az életben.
Elfelejtetted-e a számom?
Álmodhatnál te is ilyet!
Kérdésem most hozzád siet:
lennél-e pillangó szoknyámon? 


(Deák Mária - lennék pillangó a szoknyáján- versötlete ihlette)

szederfalu•  2018. április 15. 17:53

Kopik

Még a legpirosabb szerelemből is
szürke lesz egyszer,
hiába vigyázunk az ünneplőnkre.
Mossuk kíméletesen, válogatott szavakkal,
de sosem a szer szenzitiv, hanem a ruha.
És a kedvenc öblítőnknek is egyszer csak 
már túl erős lesz a szaga.
Megpróbálhatjuk újra befesteni,
ideig-óráig szépen csillog.
A kirakatok is elcsábítanának,
mégis tartjuk magunkat valami
régi emlék miatt.
Mert a langyos vízben 
lassabban kopik a piros.


https://youtu.be/KdU9-RC_k8U






szederfalu•  2018. március 4. 12:53

Torony-álmok

Az a templomtorony mindig
belepofátlankodik a kilátásba,
bizonyára képeslap szeretne lenni.
Hát egy toronynak is lehetnek álmai. 
Állítólag. 
Végül is nem árt vele senkinek. 
Nem tudom miért haragszom rá 
olyan hitetlenül.
Tán, mert folyton kelleti magát. 
Gólyákat altat, fecskéket röptet,
hársak illata mögé bújik, 
vagy éppen beleolvad a téli tájba. 
Holnap vasárnap. 
Fekete kendők totyognak majd felé, 
hogy testet adjanak szétmállott imáknak.
***
A torony áll egy havason.
Holnap reggel képeslappá avatom.
Az a jó szívem persze.
Az vesz rá mindenre.


( Egy újabb pályázati variáció) 

szederfalu•  2018. február 24. 22:09

Semmiség (költészet napi pályázat)

Öregasszony a Kárász utcán 
birset árul egy padon.
Foltosak és férgesek,
első blikkre ott is hagyom.
Fél másodperc múlva 
bűnbánóan visszalépek,
kezei már májfoltosak,
de nekem most mégis szépek,
ahogy a portékát nyújtja felém. 
Picit remeg. Talán fázik? 
Aranyoskám, jó lesz ez,
vagy legyen inkább az a másik? 
Mindet kérem! Szeme csillan.
Ötszáz forint lesz angyalom!
Kabátzsebből zacskó bújik, 
s belekerül az a halom.
Életmentő. Semmiség. 
Nekem jótett, neki étel
a kétezres, mit otthagyok.
Amíg hazafelé lépdel, 
kendője sarkában a holnapok,
összekuporogva sírnak.


( Kendőbe kötve pályázatra- mivel én nem nevezhetek, csak ide )

szederfalu•  2018. február 16. 11:46

Pótcselekvés

Ma mindent csináltam,

csak azt nem, amit kellett volna.

Azt játszottam, hogy éhes vagyok.

Kaját tömtem magamba,

olajtól csöpögő, sült krumplit,

édes, tejszínes sütiket.

Vásároltam felesleges holmikat,

és az üres papírt bámultam.

Káromkodtam is sírás helyett:

Ba**ki, hát tudtam, hogy

ez lesz a vége, cseszd meg!

Szemembe néztél úgy hazudtál,

hogy jól vagy.

Mekkora színész, átvertél mindenkit.

De a *urva*stenit!

Játszhattál volna életet

a halál helyett!

Pótcselekvés, de egynek megteszi.

Írhatnál még verset neki.

Tudod, a tegnapi sörnek.


(https://blog.poet.hu/jagosistvan/a-tegnapi-sorhoz)

Kimoderáltam magam itt-ott :(

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom