szederfalu blogja

Napok óta csak esik.Hol jobban,hol kevésbé.Az ég olyan szürke,mintha folyton esteledni akarna,hiába mutat az óra déli tizenkettőt.

Az ebédet korán megettem.Olvasni nincs most kedvem,a számítógép búg,már lődörögtem a neten,de az is csak untat.

Heverészek az ágyon.Élvezem,hogy nem kell dolgoznom.Kényszerű szabadság ez,mert az időjárás miatt halasztódik a munka,de én bírom ezt a semmittevést.

Csak úgy ruhástul fekszem,de most inkább mégis ledobom,mert érezni akarom a gyapjú puhaságát,ahogy cirógatja a bőröm.

Hallgatom az eső csordogálását,és elképzelem,hogy a réten vagyok mezítelenűl,a langyos vízcseppek csiklandozva peregnek végig a melleimen,a köldökömön egész a combjaim találkozásának forró öbléig,ahol máris lángra kapott a vágy.Érzem a síkos nedvességet,ahogy a lüktetést enyhíteni próbálom.

Szeretkezem a nyári záporral...

Ő vezeti a kezem,ahogy kutat a testemen,ahogy ringatózom a cseppek kéjes ritmusára.Zilált sóhajom csendben figyelik a hajlongó fűszálak,a kamillák és szarkalábak már egybefolynak,táncot járnak és suttogják:sikíts!

És hasít az érzés,ernyed az izom...pihegek csendben,s az eső zuhog tovább,monotonon kopog az ablakon...

     Az ablakból bámulom,ahogy az eső elmossa a jövőmet.Idebent meleg van,de kint a természet didereg.Itt csak újra bekapcsoltam a fűtést,de mit csináljak a terméssel,ami ázik?A széllel,ami széttépte fölüle a védelmet adó fóliasátrat?

Valami nagy bűnt követhettem el,hogy az isten már megint félrenézett amikor pedig vigyáznia kellett volna rám.

A hitelekre gondolok,amiket felvettem,hogy működni tudjon a gazdaság.A londoni utazásra a barátaimhoz.A gyerekeim egyetemi tanulmányaira.A modern tűzhelyre,amit kinéztem.

Viszi őket a víz.Fújja őket a szél jó messzire...

Ez a májusi eső nem ér aranyat.

Az én munkám mindíg is időjárásfüggő volt.Próbálkoztam vele barátkozni,de amikor azt hittem elnyertem a bizalmát,hátbatámadott,s ha megfordultam,újra mosolygott.

Most is ezt teszi.

Megyek,felveszem vele a harcot.Gumicsizmát húzok,s próbálom helyrehozni a kárt.

Hiába tanultál,levegőnek néznek