Kabala

Maroknyi öröm,

kezeimben hordozom

mit tőled kaptam.

 

A könnyeimmel

mostam, és szárítottam

ezernyi csókban.

 

Figyeli álmom

bűvös  éjszakákon. És

hűs reggeleken

 

rám mosolyog, ha

nyílik szorításából

zsibbadt tenyerem.

 

Velem van mindig.

Hozott szerencsét vajon?

Vagy csak képzelet?

 

Majd ha egy napon

félreteszem, tudom, hogy

elengedtelek…