Intolerancia

Belülről rágsz és én egyre fogyok.
Elkopnak csontjaim. Üres gondolatok
maradnak csupán, vázként tartanak.
Nem adok esélyt már-csakis magamnak.
Elnémult minden szó, és nincsen türelem,
nem száguld semmi sem a kiszívott ereken.
Egy darab bőr vagyok, fénytelen és ráncos,
velem együtt halsz meg: te idegszál-táncos...