Eső-mámor

Napok óta csak esik.Hol jobban,hol kevésbé.Az ég olyan szürke,mintha folyton esteledni akarna,hiába mutat az óra déli tizenkettőt.

Az ebédet korán megettem.Olvasni nincs most kedvem,a számítógép búg,már lődörögtem a neten,de az is csak untat.

Heverészek az ágyon.Élvezem,hogy nem kell dolgoznom.Kényszerű szabadság ez,mert az időjárás miatt halasztódik a munka,de én bírom ezt a semmittevést.

Csak úgy ruhástul fekszem,de most inkább mégis ledobom,mert érezni akarom a gyapjú puhaságát,ahogy cirógatja a bőröm.

Hallgatom az eső csordogálását,és elképzelem,hogy a réten vagyok mezítelenűl,a langyos vízcseppek csiklandozva peregnek végig a melleimen,a köldökömön egész a combjaim találkozásának forró öbléig,ahol máris lángra kapott a vágy.Érzem a síkos nedvességet,ahogy a lüktetést enyhíteni próbálom.

Szeretkezem a nyári záporral...

Ő vezeti a kezem,ahogy kutat a testemen,ahogy ringatózom a cseppek kéjes ritmusára.Zilált sóhajom csendben figyelik a hajlongó fűszálak,a kamillák és szarkalábak már egybefolynak,táncot járnak és suttogják:sikíts!

És hasít az érzés,ernyed az izom...pihegek csendben,s az eső zuhog tovább,monotonon kopog az ablakon...