Eső-blues

Sötét van, és esik.

Tökéletes idő egy bús

érfelvágós vershez.

Még a rádió is nyervog:

valami feltörekvő faktoros

próbál sztárrá avanzsálni.

Inkább kikapcsolom és

éles váltásként Bill kapitányt

hallgatok, ahogy Joe -ról énekel.

De az én mesémben Joe

nem öl asszonyt, ki vele hál.

Az asszony öli meg magát.

Sír és sír, és addig sír,

míg csak egy folt marad

belőle. Pont olyan lassan

folyt el, ahogy az esővíz

beszivárgott az ablak alatt.

Mire Joe hazatér, már

feltörölnie sem kell.

 

2013-11-03