Dobd le a betűket Anyu

szederfalu•  2015. május 13. 16:25

 Hozd vissza nekem a betűket Anyu,

dobd már le a mennyországból, ha ott vagy,

mert nem tudok írni!

Az élet kemény, vidámságom kamu,

de dolgozni kell tegnap, ma és holnap.

Kevés időm van sírni:

mosogatás közben, mikor a víz csobog,

vagy két vevő közti cigi szünetben.

Hajnali kelésben, esti zuhanásban,

de úgy is, ha nem találok rá okot.

Hirtelen nem tudom hova tüntessem

elgyengülésem könnyeit, hogy lássam,

amit tennem vagy vinnem muszáj,

hisz én nem bőghetek, elsőszülött vagyok,

nekem kell vigyázni a kisebbekre.

Erős vagyok, mint te, Anyu, és ha valami fáj

nem mondom soha, csak írni akarok,

hogy ne legyek ennyire elveszve.

 

Hát dobd le a betűket onnan magasról,

had írjalak ki most kicsit magamból!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szederfalu2015. május 14. 10:21

@hextorini: köszönöm Hexi

hextorini2015. május 14. 09:43

Részvétem, Szeder. Írd csak ki. Hátha enyhíti kicsit a fájdalmad.

szederfalu2015. május 14. 08:55

@Rozella: kemény a máz, tudod olyan a munkám, hogy most nagyon oda kell rakjam magam," nem érek rá" gyászolni... kábé ezt akartam volt megírni.
köszönöm.

szederfalu2015. május 14. 08:53

@Molnar-Jolan: érzelmileg Jolim :) köszi.

Rozella2015. május 14. 08:51

"Kőkemény" a Versed, mint te magad is lehetsz... Értelek.( Én is "beszélgetek" égi csatornán..)

Molnar-Jolan2015. május 14. 08:40

Hát...megrítkattál...Szederke, ez nagyon erős vers.

szederfalu2015. május 14. 07:52

köszönöm!

Ametisz2015. május 13. 21:20

Megérintően őszinte sorok! :(

skary2015. május 13. 18:33

lédobja

Kicsikinga2015. május 13. 17:01

Nagyon nehéz beszélni ilyenkor, inkább csendesen megköszönöm ezt a gyönyörű verset!

Paula.S.Tizzis2015. május 13. 16:59

Részvétem édesanyád miatt...az írás tényleg segít...ölelésem neked.