Csak egy gondolat

Játszom.
Most éppen azt, hogy január van.
A képzeletemben bármi lehetséges.Még az is, hogy szépen süt a nap,amikor leszállok a vonatról,ahol már vársz,de én még nem látlak,mert elvakít a fény.
Kotorászok a táskámban a napszemüvegem után,és bosszakodom,mert nincs is nálam.Otthon maradt,hisz sötét volt reggel,és a köd mindent beburkolt.Na persze,mindig így járok,ha nem hozom el kisüti  a nap a szemem,ha meg hozom,akkor csak foglalja a helyet.
Felnézek,mert valaki kitartóan elállja az utam,már éppen odébbtolnám,amikor megszólalsz.
-Szia!
A mosolyod elhalványítja a fejed mögül szikrázó sugarakat.
A nyakadba ugrom,és te szorosan átölelsz.
Némán öleljük egymást,nem kérdezek,és te is hallgatsz,csak érzem,ahogy bocsánatot kérsz az érintéseddel.
Egy pillanatra engedek,a tekintetünk találkozik,és te sírsz...én is...
Megcsókolsz végre,és már nevetünk újra.
De hirtelen ....a párnám vizes,és a szívem hevesen ver...
Hisz csak játszottam.
Egy gondolattal.