Bizonytalanul

szederfalu•  2016. december 4. 19:35

Csábítóan hív a jég ezüstös hídja

a folyó felett…

A túlparton állsz, halálos kísértés,

de lassan ébredek.

A város most fénytelen,

eltakarja a hóesés,

arcomhoz érve puhán megsimít.

Kifehéredik minden mocskos vétek,

a természet megbocsátani tanít,

és én bizonytalanul lépek

feléd, hogy mégis inkább elzavarjalak.

De jaj, a híd beszakad!

Ott lógok látomás és ébrenlét között,

ahogyan szívembe nyughatatlanság költözött.

 

/megadott szavak: fénytelen, hóesés, simít, lassan, tanít, vétek, ezüstös, kísértés, látomás, ébrenlét/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szederfalu2016. december 5. 18:40

@estvanbalog: segítenék én magamon, de nem vagyok hajadon :) szóval akad, aki segit :))

estvanbalog2016. december 5. 17:48

@szederfalu: ...ó Mária csak nyugalom...kérdések nyújtóznak hűs falakon...segítsél magadon...

szederfalu2016. december 5. 09:33

@Ametist: köszi! a vers egy függő vívódását mutatja be...

Ametist2016. december 5. 07:08

A köztes állapot, nagyon jól megírtad!

szederfalu2016. december 4. 21:20

@merleg66: Köszönöm Gábor!
@csillogo: neked is Marika :)

szederfalu2016. december 4. 21:19

@kicsisara: ha látható volt, akkor örülök :)

csillogo2016. december 4. 20:53

Nagyon szupi!

merleg662016. december 4. 20:46

Nagyon tetszett a versed!

kicsisara2016. december 4. 20:26

ez a látomás nagyon valóságos, szinte láttam én is, mondanám jól megirtad de nem mondom, inkább leirom.. :D