Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Bizonytalanul
szederfalu• 2016. december 4. 19:35
Csábítóan hív a jég ezüstös hídja
a folyó felett…
A túlparton állsz, halálos kísértés,
de lassan ébredek.
A város most fénytelen,
eltakarja a hóesés,
arcomhoz érve puhán megsimít.
Kifehéredik minden mocskos vétek,
a természet megbocsátani tanít,
és én bizonytalanul lépek
feléd, hogy mégis inkább elzavarjalak.
De jaj, a híd beszakad!
Ott lógok látomás és ébrenlét között,
ahogyan szívembe nyughatatlanság költözött.
/megadott szavak: fénytelen, hóesés, simít, lassan, tanít, vétek, ezüstös, kísértés, látomás, ébrenlét/
szederfalu2016. december 5. 18:40
@estvanbalog: segítenék én magamon, de nem vagyok hajadon :) szóval akad, aki segit :))
estvanbalog2016. december 5. 17:48
@szederfalu: ...ó Mária csak nyugalom...kérdések nyújtóznak hűs falakon...segítsél magadon...
szederfalu2016. december 5. 09:33
@Ametist: köszi! a vers egy függő vívódását mutatja be...
Ametist2016. december 5. 07:08
A köztes állapot, nagyon jól megírtad!
szederfalu2016. december 4. 21:20
@merleg66: Köszönöm Gábor!
@csillogo: neked is Marika :)
szederfalu2016. december 4. 21:19
@kicsisara: ha látható volt, akkor örülök :)
csillogo2016. december 4. 20:53
Nagyon szupi!
merleg662016. december 4. 20:46
Nagyon tetszett a versed!
kicsisara2016. december 4. 20:26
ez a látomás nagyon valóságos, szinte láttam én is, mondanám jól megirtad de nem mondom, inkább leirom.. :D