Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"Felelős vagy azért,akit megszelidítettél"
szederfalu• 2012. október 30. 13:50
Versenyszezon és vizsgaidőszak volt éppen,amikor a lányom felhívott.Már ahogy beköszönt a hangján éreztem,hogy valami nincs rendben....Szakítottak.Pár hétig tartott a nagy szerelem,ami neki az első volt...
Az ilyesmi sosem jön jókor,de most különösen rosszkor érkezett.
Végül is,átlendült ezen a nehéz időszakon.A vizsgák kikerekedtek kettesig,a sportban elmaradtak az eredmények,de veszteség nélkül nem lehet csatát nyerni.
A nagy szerelem már a múlté,van más.Kedves,figyelmes,szerető párja.
Csak a nagy szavaknak nem hisz már.Pedig még csak 20 éves.
-Anya,de tudom,hogy szeretett!Belenézett a szemembe és úgy mondta!Láttam benne a szerelmet!De nem tudja a másikat elfelejteni,visszament hozzá...
-Kicsim,hidd el tudnak hazudni a szemedbe nézve....
Akkor még nem is a keserű tapasztalat mondatta ezt velem,csak az anyai féltés.
Most elmesélhetném neki,hogy itt vagyok én,47 évesen,és még engem is be tudnak ilyennel csapni?
De hogy mesélhetném el neki,hogy beleszerettem valakibe,az imádott apukáját megcsalva?Hogy én is elhittem a szerelmet,amiről most azt mondja nem igaz,tévedés volt...
Még hogy a szem a lélek tükre...
Ekkora baromságot.
Hisz magam is hazug vagyok.
Egy olyan házasságban élek,amiben folyton hazugságokkal telnek a napjaim.
Csak mert akkor régen megígértem,hogy jóban-rosszban....
Olyan szerelmes lettem,mint egy tini.És ez veszélyes.Sebezhető lettem,elhagytam a józan eszem.
Vagy mégsem?Hisz most várom haza,azt aki már sok éve a társam,aki megbocsájtja nekem a sorozatos kilengéseim...Akinek nem tudom azt mondani:szeretlek....Mégis elfogad ilyennek.Sokszor megbántottam már,de sajnálatból sem tudom szeretni.
Csak a fogadalmam tartana mellette?
Nem tudom milyen lenne nélküle az életem,hisz összeköt a sok kaland és emlék,a munka görnyedtsége,a gyermekeink kacaja.
Itt lesz velem pár napig,aztán újra irány a nagyvilág....
Hogy tudom eltitkolni előtte a szívem fájdalmát?Hisz már a tegnapi telefonálás alkalmával megérezte a gondjaim,de én próbáltam nevetve elhárítani az aggodalmát.
Nem akarom bántani,ezért álarcot veszek.
És közben remélek.
Remélni?Minek?Mit?
Hogy a másik meggondolja magát.
Mert a remény hal meg utoljára?Ugyan ....
Ha sors egymásnak szánt minket,akkor ad egy újabb alkalmat a találkozásra.
Csak bírjam ép ésszel kivárni,amig Ő gondolkodik.
szederfalu2012. október 31. 14:49
ez így van Attila,a választ nem mások fogják megmondani.
és nem is vitaindítónak szándékoztam írni ezt a témát.nem is gondoltam,hogy ennyi hozzászólást kapok....
egyszerűen csak írtam,mert erre volt szükségem.
Törölt tag2012. október 31. 13:30
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 31. 11:43
Erikával kell egyetértsek:)én is nem rég olvastam a kisherceget...és detto az a véleményem,mint neked perám:)
a gyerekek nem tudom mit értenek meg belőle...
a felelősség kérdését még gyakran a felnőttek sem értik meg...csak hazugnak csalónak kiáltanak,tisztátalannak...
itt arra gondoltam,hogy talán jobb hazudni,mint rögtön elfutni.talán még valami helyrehozható.
sokan a válásban látják a megoldást...mert hiába szeretnék nem tudnak testvérként élni együtt tovább.mert egyikük több,mint testvér.
és nem hinném,hogy egy szerelem kezdetén pont arról kéne gondolkodni,hogy elmenjen-e vagy sem...hagyni kell még kiforrni magát.ami persze el is múlhat és akkor mi van?persze csak ezért nem kell benne maradni egy házasságban.
én szeretem érezni az élet rezgéseit...ettől még lehet jó egy kapcsolat.ha az a másik szeret annyira hogy ezt el tudja viselni...lehet őt ezért birkának nevezni vagy mulyának....de számtalan példa volt már erre...ha ő nem akar ebből szabadulni,ha önként vállalta ezt,akkor a másik miért menne el tőle?
nem hiszem hogy hazugság lett volna az a szerelem,vagy tévedés.
történetem főhőse elég türelmes nő ahhoz,hogy csendben kivárja amíg erre az a harmadik rájön.
lehet szenvedni egy házasságban titkos szerelem nélkül is.azok mennyivel különbek,akik abból nem lépnek ki?
miért gondolják egyesek,hogy a válás megoldás minden problémára?
főszereplőm olyan,mint a kisherceg...kalandozik a bolygók között.ismerkedik.él.
és várja a kígyót,aki majd megadja a végszót:)
Pera762012. október 31. 10:15
Hinnye má! :)
A kis herceget gyerekként én nem értettem meg, a múlt napokban olvastam ki egészen, s most értettem meg. Inkább felnőtt-mese.
A kis herceg ott hagyta a megszokott életét, s összejárt pár bolygót, a ''véletlennek'' is köszönhetően, s mindenhol furcsaságokat talált. Megrögzött, megkövesedett, betokosodott gondolkozású embereket, lényeket. A fölre esve… talált barátokat. És önmagát. A felnőtt-gyereket. A gyerek-felnőttet. Egy helyen. Egy személyben. Ott jött rá arra, hogy felelőséggel tartozik a rózsájáért, s a rókáért is. És barátja lett a kígyó is, aki hazasegítette…
És ebben a mesében semmi sem az, mi annak látszik. Mert mi, felnőttek nem látjuk meg, mit rejtenek a kalapok. Illetve azt, mi a Kalap.
Törölt tag2012. október 31. 10:03
Törölt hozzászólás.
Pera762012. október 31. 09:56
Nem lehet hazugság az, mi igaz. Bárhogy is van.
A szeretet s a szerelem olykor más borostyán-szálakon nő… Nem egy fán. És mindannyian az igazit szeretnénk, a végtelent megtartani magunknak. Hiányt keresünk folytonosan máshol.
A vanban is.
''Ha sors egymásnak szánt minket, akkor ad egy újabb alkalmat a találkozásra.'' A sors a mi kezünkben van. Adott az életünk, de minden döntéshozatal felelőssége a mienk, a lépéseink sem teszi meg senki helyettünk. Ha toporgunk helyben, akár lépünk: bármelyik megoldás az adott helyzet legjobbja lesz.
Sok minden összeköt két embert, az évek, a család fontossága, felelősség-érzet rókáért, rózsáért, a szeretet, anyagiak, a nem-mersz… de leginkább a szerelem kellene a legelső helyen álljon.
Mi is az átlagosnak vélt szerelem? Kényszer. Éhség. Félelem. Féltékenység. Szükség. Téboly. Csend.
Van-e átlagon felüli? Igazi? Oda-vissza egyformán erős érzelem, ami tartós. Van-e örökké? Vagy az örökké a ma? A holnap meg ki tudja?
Lépni lehet. Kilépni. De hogyan lesz tovább? Az új tart-e, míg a világ, s még két nap? Ha az is elmúlik, akkor bolyongunk tovább, elveszítve a megszokottat, a biztonságot? Lesz-e jobb? Ezekre a választ nem tudhatod, csak ha átléptél magadon, akkor találod meg. És amit találsz, bármilyen lehet.
De már nem az a róka. És nem az a rózsa.
Törölt tag2012. október 31. 09:51
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. október 31. 09:48
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. október 31. 09:44
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 31. 09:40
bármelyik ujjamat harapom meg,akkor is fáj:)
Törölt tag2012. október 31. 09:38
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 31. 09:37
milyen szerelem az,ami elmúlik 1 hét alatt,egy lebukás miatt?
szederfalu2012. október 31. 09:36
mert ő állítja,hogy hazugság volt,tévedés...és itt nem csak a nőre gondolok.a lány első szerelmére is.
Törölt tag2012. október 31. 09:35
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. október 31. 09:34
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 31. 09:33
köszönöm a reggeli ''szájmenésed''Alexander....
de a hűtlen asszonynak igazából nincs hova mennie,mert akibe beleszeretett,az meggondolta magát.az a saját fogadalmát választotta.
persze ettől a házasság még nem javult meg....és elköltözhetne,vagy élhetnének testvérként,ami nem igazán jó megoldás,mert a férj ezek ellenére is szereti az asszonyt...de ez az írás inkább arról szólt volna,hogy mit okozott a szerelemhazudással a harmadik.
Törölt tag2012. október 31. 09:24
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 30. 21:25
és távol álljon tőlem,hogy szidjam a férfitársadalmat.
szeretem őket:)
szederfalu2012. október 30. 21:22
bocs de már rémeket látok...egész nap csak a hűtlen asszony szöveget hallgattam,és senki nem beszélt a harmadikról:)
Törölt tag2012. október 30. 21:20
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. október 30. 21:18
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. október 30. 21:14
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. október 30. 21:12
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 30. 20:44
Alexander...már megint túl sokat beszélsz:)
és csak a hűtlen asszonyt látod,a vívódásait nem:)miből gondolod,hogy tovább akar lépni ő,vagy a férje?
Törölt tag2012. október 30. 19:41
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. október 30. 19:30
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. október 30. 19:23
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 30. 19:14
ez kérdés?....:p
Törölt tag2012. október 30. 19:11
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 30. 19:04
mindnyájan profik vagyunk valamiben;)
Törölt tag2012. október 30. 18:53
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 30. 18:49
pepo
------
ez így van.
pepo2012. október 30. 18:48
-Kicsim,hidd el tudnak hazudni a szemedbe nézve....
..........
szederfalu2012. október 30. 18:45
hát Attilám,én elég vad vagyok;)
Törölt tag2012. október 30. 18:22
Törölt hozzászólás.
19702012. október 30. 18:08
Ó, Rozalinda, dehogy kell elnézést kérned, én tartottam attól, hogy félreértetted a hozzászólásomat!:-)Csak beszélgetünk, véleményt cserélünk! De köszönöm...és örülök, hogy megbeszélhettük!:-)Neked további szép napot!:-))
Törölt tag2012. október 30. 17:38
Törölt hozzászólás.
19702012. október 30. 17:24
Rozalinda, kedves, nincs azzal semmi baj, hogy ilyen vagy, sőt! Azt is elfogadom, hogy mindenki más és másképp vélekedik. Én magamról beszéltem, az én meggyőződésemről, vagy hozzáállásomról, nevezzük bárminek és nem ellened!:-)A tied is egy vélemény, amit ismétlek: elfogadom!:-)
Törölt tag2012. október 30. 17:07
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 30. 16:16
Kata,örülök,hogy a címben rejlő üzenete észrevetted:)
Steel2012. október 30. 16:14
Ebben van igazság :)
19702012. október 30. 16:13
Én nem ítélkezek! Mert ugye, hogy is szól az a ''mondás''?...
A házasság egy komoly dolog, megfogadjuk, ígérjük: holtomig-holtodiglan, jóban-rosszban...de ki tudhatja mit hoz a holnap?milyen új lapokat terít elénk?
Igaz, ilyenkor ott a válás. De a cím is erről szól:''Felelős vagy azért, akit megszelídítettél''...szóval, kerülhetünk ilyen válaszút elé, vagy kétségbe...
De levettem, amit mondani akarsz, új meg nem jut az eszembe!:-)
szederfalu2012. október 30. 16:11
a kiváncsiság viszi előbbre az emberiséget:)
Steel2012. október 30. 16:10
Az is :)
szederfalu2012. október 30. 16:08
nem rossz,kíváncsi;)
Steel2012. október 30. 16:05
De rossz vagyok, megint visszajöttem...:) Szerintem is, mindkét oldalt megtapasztaltuk már, ha akartuk, ha nem...
szederfalu2012. október 30. 16:01
mindegyikünk állt már valamelyik oldalon:)
Törölt tag2012. október 30. 15:58
Törölt hozzászólás.
Steel2012. október 30. 15:57
:)
szederfalu2012. október 30. 15:55
tudom steel:)értő olvasóm vagy:)
Steel2012. október 30. 15:54
Visszakukk :) Épp erről beszéltem többek közt :)
szederfalu2012. október 30. 15:53
könnyű mutogatni a hazugra,de neki is fájhat:)
szederfalu2012. október 30. 15:50
köszönöm steel:)
Törölt tag2012. október 30. 15:49
Törölt hozzászólás.
Steel2012. október 30. 15:48
Bár csak fantázia, de a világban van nem egy ilyen valóság...és sosem egyszerű, egyik oldalnak sem, én ezt gondolom. Semmi sem fekete-fehér...Ha ide eljut valami, ott nem lehet egyszerűen azt mondani ez ''a Te hibád...'' Minden emberi kapcsolat két emberen múlik. Azért érdekes volt elgondolkozni rajta...
szederfalu2012. október 30. 15:43
vagy ki tudja:))
manipulátor vagyok:))
szia:)
Törölt tag2012. október 30. 15:42
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 30. 15:37
én örülök,a véleményednek és,hogy valamiféle érzelmeket váltottam ki vele:)
Törölt tag2012. október 30. 15:36
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 30. 15:34
:)
ez csak egy történet rozalinda,hisz író-féle lennék:)
de úgy látom nagyon valósághűre sikeredett:)
Törölt tag2012. október 30. 15:31
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 30. 15:11
nem voltál bunkó rozalinda:)
de ez az írás nem erről akart szólni,amit levettél belőle:)
a párhuzamos életekről,inkább.
Törölt tag2012. október 30. 14:55
Törölt hozzászólás.
szederfalu2012. október 30. 14:39
karcsi te meg ne nevess ki:)
szederfalu2012. október 30. 14:39
a párom Imre?
dehogyis:)
Törölt tag2012. október 30. 14:26
Törölt hozzászólás.
skary2012. október 30. 14:13
:)