szebarb blogja
Kovács Ági - Szécsényi Barbara közöse
Gondolatok Végh Attila Valahogy így című versére
visszanézve sokkal egyszerűbb
megvan a kocka a pillanatról fénykép-pontosan
amikor kígyóbőrbe bújtál és világra lökted a kirekesztést
lecsúsztak rólad a hátadba fúrt szemek
csak a hófehér papír kiáltását ittad - kábítószeres
kitörölted az összes környezőt
az eszmélés után kapkodnál értük
de ki akarna lapokkal versenyezni - nem lehet
átkokat írtál tudomásulvételt
fordulj befelé ez maradt
valahogy így
nincsen jóvátétel
de lett okod
megbűnhődött jogod
kifelé fordítani az összes kést
- régi játékaid -
felszelni a lapokat szélnek
eresztve szaladni messze utána
végigszórni az utat a pengékkel – nyelje el őket a sár
hely legyen – belül is –
visszaölelni az összest
magadat jóvá
valahogy így
jövőbe látva
sokkal egyszerűbb
helót varázsütésre
Nem tudom minek mentem újra
ismerős falaknak
miként hihettem: hirtelen-Potterként
a túloldalon egy másik oldalad vár
gondoltam lehetsz térbeli
többes oldalú
mint a többi vagy én akár
minek játszottuk újra gyomorforgató-könyveink
a soklapos semmit
nyálaztuk újra
semmiért
- majdnem mindegy is - mondanám
vagyis egészen mindegy
kidobni egy kis időt
- restanciákat kéne varázsütéssel
helóra váltsak
monológ Timinek
Ott ült a férjed a kisfiaddal
a várakozók közt - néztem őket
a férjed hirtelenősz fejét
- anyák ringató kezein
bóbiskoló gyermek -
nem tudtam nem látni
a tieid árvaságát
utáltam akkor Istent
nyeltem a felfakadt dühöm
miközben fogtam a lányom izzadó kezét
és legszívesebben elzavartam volna a férjed
menjen teherautót vezetni
mint a többi férfi
vagy egy sörre műszak után
mert neked itt kellene lenni a kisfiaddal
ringató kezűn
és felemlegetnénk a cinizmus éveit
mikor sportot űztünk a kritikákból
versenyeztünk pillantásokért
és időről időre kitagadtuk egymást
hogy összekapaszkodjon bennünk a hiány
mert igazán jókat mégis csak saját magunkon
tudtunk nevetni
szerettem volna tudni: hogyan éltek Angliában
végre boldog vagy -e hogy milyen feleségnek lenni
és elmondtam volna - kérdezz nyugodtan:
nem remeg a kezem mióta nem vagyok házas -
nem akartalak kerülni csak szégyelltem
a kudarcos énem
- neked itt kéne ülni orvosra várva
a többi anyával - velem
örülni az aggodalmakon túl
ezer év után végre
újra - mérjük össze ráncaink
Timi
-- Sz.-Sz. Tímea (1976-2012) emlékének --
idegen volt
tavalyelőtt verset írtam anyámról
a kertről a különbségeinkről
hogy mennyire más megoldásokban hiszünk
illetve nem hiszem hogy megoldás lehet
egy kert gondozása
és most sírni tudnék az eper közt térdepelve
én, aki azt hittem nem való csak hazudozásra
ócska hogy a nyugalom a béke és a csend
- hol hagyott el a tisztes távolom?
amikor nem láttam még a saját boldogtalanságom
hajtani piros gumók között
idegen volt a kert
anyám
kétség és igazolás
két éve terveztem
- mintha jelentősége volna -
azt hittem ennél jóval nagyobb volumenekhez
gyártanak tervet filozófiát
és persze ismerem magam:
micsoda véleménnyel bírnék
ha nem delikvensként állnék az ügyben
"hogy valaki mínusz húsz centi hajtól reméljen változást!"
Csernusnak sem tetsző gondolat pótcselekvés
kifundált menekülési vonal
még szerencse hogy
képes felülírni efajta tévelygéseim
a józan neveltetés a közvetlen és közvetett
politika kultúra gazdaság
hogy egy új cipő okozta
kétperces felhőtlen öröm
igazából tiszavirág s e m m i és akkor tényleg
nevetségesnek látszik az egyén
hülyeségekbe kapaszkodása
az egészségtelen hely- és önkeresés
milliók küzdenek valódi bajokkal
de bennem még legalább ott lehet a válasz
a választás lehetősége az öniróniám
a megnyugtatások amikor a fiam beszél
semmi sincs hiába nem volt kidobott idő
hogy elmagyarázzam a kétségeim
az emberség jog és kötelesség körül
amikor azt hittem felesleges bármit mondanom
hisz a társadalom a közösség a morál
keresztülhasít és félrelök
mint szülőt aki felelős akar lenni
de bizonytalan és komolyan veszi
a feladatát miközben félt és nagyon szeret
próbál alkalmazkodni a változáshoz
de pillanatnyi csöndekért nem enged
kezéből kiröppenni jövőt...
nem a frizurán múlik a tükörkép a tartás
nem ostoba más nők rivális-képzelgésein
a fiam szeméből olvasom a választ