szavak gyűjteménye
Vízivó János
Jöhet bármilyen nedű,
A válasz hidegvérű:
Ne érintse ajkam más,
Jellegem a vízivás.
Csobolyózik a kútból,
János guggol, János tol,
Ahogy a sok víz kifoly,
Elcsitul a vad szipoly.
S hogy a herpesz ne érjen,
Csapból innni nem szégyen,
Nem várja meg poharat,
Ki tevénél szomjasabb.
Víztoronynál imbolyog,
Gigája jár, nyelve lóg,
Megártott a negyven fok,
Fussál, ha víz alkotott!
Presszó
Bajunk nemes, bajunk jó,
Elég rá a placebo,
A legtöbb ami adható!
- esküszik a rádió.
Kell egy refrén, kell jelszó,
Egy löket napindító,
Hogy szaladjon a hintaló,
Minden reggel koplaló.
Tegnapi falnivaló
aludva újra frankó,
Zümmögjön az a mikró,
Nekünk kotyog a Tchibo.
Sóhaj
Bajtárs lehetnék és a címereket vinném,
Tartanám a hátam, egy önműködő serény,
Valakivel lötyögni, ha beragyog a fény,
Együtt őrizni tüzet, mikor az éj sötét
és tele iszonyattal, védett lehetnék,
Tartok tőle örökre velem van az árnyék,
Mit mással megosztani nem lenne tisztesség.
Az elhagyott kolostor-hajó
A semmi ásító foga közt
Légüres térben álmodik
Gigantikus hősszülött
Olyan korszak soha nincs
Mely soká tűrné a nagyot
Kitenyész az ellen is
Fekszik a sok vitéz holt
Testébe gyilok hatolt
Ez a kolostor hajó is múlt
Bár éltében erős volt
Lebeg mozdulatlanul
Termeiben nem siet
Se szolga se pedig úr
Homályba burkolt kies
Hol a fertő meglapul
Meggyalázott szentségek
Azoknak kik beléptek
Milyen mesét meséltek?
/Warhammer 40K
Szürke sáv
Egymásbaérnek a dátumok,
Nem mondható, bármi változott,
A tegnap ma is holnapot hozott,
Nem maradtak köztes szünnapok.
Művészet megélni a kevésből,
Piszmogás lesz ott, szükségből,
Azt hiszi a néma ember:
Ha áldozik, félni nem kell,
De isten akit szeret, elver,
Ki nem hiszi, olvassa el,
És viselje becsülettel.
Beszövi a szobát a pók,
Nem érdeklik a szankciók,
Élelmes egy állatka,
Legyünk kint is - bent is bűnranda,
Inkább mint bepoloskázva,
De ha magad ellátod,
Az ablakot sikálod,
Napfény lesz a barátod,
Az FBI kapjék sárgaságot...
Mire egy pár újabb nap kel,
Megváltozik a betű, a jel,
A szó kicsit tovább marad,
Végül sejtés, minden halad,
Nem baj, hisz a vers, mint téma,
Nem törvény, matematika...