Vérkő

Van egy vörös vérkövem,
Hozzámnőtt, mint fétis,
Megüli a lelkemet,
De dörgölöm mégis.

Akár egy furunkulus
Mit faggyúval kennek,
Hadd legyen ősrobbanás,
Ha kifakad végleg.

Ez az ásvány borzalmas,
De már meg van szokva,
Mert hatalmat garantál,
Nem ér soha csorba.

Már mintha érdekelne,
Mit gondol a sok pór,
Engem a nagy Faustot?
Csak mulattat olykor.

A világ ura sötét,
Élvezem a kegyét,
Amire kedvem szottyan,
Megadja a pecsét.

Vérkő, elrendeltetett,
Szolgálsz az életben,
A földi pályám végén
Szörnyűséget érek.

A sok a jóból csömör,
Add vissza a lelkem,
Szedd vissza e kavicsot,
A gúnyám hadd mentsem.

Vajon lehet e kiút,
Mefisztót átverni?
Vatikánban sincsen,
- Minden vallás talmi!

Röhög ördög markába,
A végidő közelg,
Úgy megváltoznék, de csak
Dörgölöm a követ...