Sötét szárny

Kifakulhat-e a holló,
Ha nap égeti nyakra-főre,
Hogyha ízes cafat híján
Csakis szemetet szed csőre,
Amikor a balsorsa őt
Élet mezsgyéjére űzte?

Belül ő gyászmadár marad,
Elhullhat a tolla nagyja,
Egy picit magányosabb lesz,
Míg a halál elhívatja.

Lehet hogy még a szarka is
Végén kilopja a szemét,
Amíg az fáradtan fekszik,
Mert leverte baj, betegség,
Mégse ér el vele semmit,
Nem jár vele a holló-ész.

Csak felkárog a szürke égre,
Befordul egy csendes zugba,
Madárteste fenntartását
Szíve lassan abbahagyja;
A beteg madár szabad lesz,
Többé senki nem bánthatja.