Nulla és Egy

A sor nullával kezdődik rég,
Jó ha számontartjuk a semmit,
Ketrecben ordíthat e rémség,
Szabad, ki ismeri határait.

És így tudással felvértezve,
Kezdhetünk valamit,
Gyűjthetünk-toldhatunk,
Vagy csak imádjuk a nihilt.

A cél az életben,
A gyarapodás,
Kietlen a földgolyó,
Szór az ember így hát

Magvát vagy lábnyomát
Jól rátapossa,
Minek legyen kerek,
Hogyha lehet kocka.

Csupa sárból lettünk,
De milyen szép az urna,
Azt is földből égették,
Meg rá van nevünk írva.
(-Onnan szökj meg, szolga.)
            ***
Ami életben tart ma,
Az embert sárba húzza.
Mit nem tesz egy hulla?
Élmény legyen míg él, emberi az útja!
Így ér áldás, így lesz egy a nulla.