szavak gyűjteménye

Végignézve

Álomhullám

Álmodik a táj már,
Füstöl az álomgyár,
A napnak a lomját
Álommanók tolják.

Álrémeket fest
Hogy hunyd le két szemed,
És karjába hajolj:
Az álom elrabol.

Ágy és paplan, meg a párna
Átkísérnek odaátra,
És a `ma` ablak bezárul,
Holnap így leszel friss meg új...

Szenderülj. Már itthon vagy,
És míg elméddel a való alatt
Szuszognak veled a falak,
Ezer angyal szép rendet rak,
Hogy te is rendet rakhass holnap.

Mi mind szürkébe csavarodunk,
Ez Ádám óta törvény nálunk,
Reszkető kezünk aláír, majd
Átadja kulcsot távoztában.
Eltűnünk. Végső ajándéka
létünknek, másnak új világa.

Aki megfáradt annak a méz
is teher, hát a keserűség,
Helyette legyen csak emlék,
Akik éltek, tudják, érték.
Őszbe lenni fél tisztesség:
Veteránok, akik túlélték.

Nyikorog a gőzgép,
Izzad vasa, fújtat,
Letüdőzni füstjét
Masiniszta dolga.

Ha elkap az ékszíj
Nehéz elszakadni,
Pedig az élet így
Elég üres holmi.

Következő jobb lesz,
Hinni megváltásba,
Kezelni a gépet,
Nem pedig fordítva.

Elmúlt éjfél már rég,
Az álom ébren ér még,
Fájna fej, ha innék,
Nem kérek több kávét.

Éjszakai műszak,
Szemek karikásak,
Világít a moncsi,
Nappal kell aludni.

Majd a postás felkelt,
A telefon csörren,
Nem hagynak békében,
Kivet az ágy engem.

Fene vitte alvás,
Mit nekem a világ,
Nappal leszek zokni,
Éjjel meg DOOM-bácsi!