szavak gyűjteménye
Vers2020
2020
Január, február, volt, van és lesz baj,
Vajon mit olvaszt ki március a faggyal?
Odafent tudják csak, mit hoz az új hajnal.
Kapuk nyílnak egyre, amint rügy és bimbó pattan,
Az olvadékot kisöpörik áprilisi fuvallattal,
Aztán oly sok meglepetés nem is nagyon érhet,
Ha májusban érzünk előre némi világvéget.
Kikapart csontra zöld leplet ad június, ha ébred,
Majd jön mérges július, ki örül, hogyha éget;
Talán megéljük a többit, kíváncsiság végett,
Akad üres lap még a naptáron temérdek.
Augusztusban a medveháj igencsak vastag,
Gyarapodás addig van, ameddig békén hagynak,
Megmarad a kóros világ ezzel a hónappal?
Szállnak falevéllel szeptember-október,
Őszbe fordul. Vagy van vakcina vagy sem,
Részvétlen köszön el a november, december,
A fejszámok fogyatkoznak, lesz vajon még étel?
Sok nép egyenlő annál is több gikszer,
Hóna alatt hordja fejét fortuna, a némber...
Ilyen ez...
Végignézve
Végül talpon maradok,
Sokszor röpke perc alatt
Ellibegnek a napok.
Máskor azon agyalok,
Ha számolom az időt,
Ni a naptár befagyott?
Lekapcsolnak mielőtt
Bármi hasznot hajthatok!
Mégis elér az öröm
Ha kezem verset róhatott,
Bő és szűk idők között
Ha nem is jól, de alkotok.
A tollam nem pehelytoll,
Nem annak kitalálva,
Néha pokol szónokol,
Máskor jólélek, az árva.
Mégis mielőtt letelne
Az a terhes másfél óra,
Elkészül, hogy szörnyülködjek,
Nem ilyennek volt szánva!
Kiáshatatlan verembe vetve
Talán jobb lett volna,
Késő bánat, ebgondolat,
A mű sír szörnymagába.
Lehet kicsit túlkapott,
De a képletes érdemes,
Kitölteni rést, hézagot,
Ha elgázol az ihlet.
Mert Ádám citromba harapott
Nyakunkon a rémek,
Amint letesszük a lantot;
Viszont ki lett szellőztetve,
Ismét kergethetünk álmot.
Álomhullám
Álomhullám
Álmodik a táj már,
Füstöl az álomgyár,
A napnak a lomját
Álommanók tolják.
Álrémeket fest
Hogy hunyd le két szemed,
És karjába hajolj:
Az álom elrabol.
Ágy és paplan, meg a párna
Átkísérnek odaátra,
És a `ma` ablak bezárul,
Holnap így leszel friss meg új...
Szenderülj. Már itthon vagy,
És míg elméddel a való alatt
Szuszognak veled a falak,
Ezer angyal szép rendet rak,
Hogy te is rendet rakhass holnap.
Ősök
Mi mind szürkébe csavarodunk,
Ez Ádám óta törvény nálunk,
Reszkető kezünk aláír, majd
Átadja kulcsot távoztában.
Eltűnünk. Végső ajándéka
létünknek, másnak új világa.
Aki megfáradt annak a méz
is teher, hát a keserűség,
Helyette legyen csak emlék,
Akik éltek, tudják, érték.
Őszbe lenni fél tisztesség:
Veteránok, akik túlélték.
Gőzgépp
Nyikorog a gőzgép,
Izzad vasa, fújtat,
Letüdőzni füstjét
Masiniszta dolga.
Ha elkap az ékszíj
Nehéz elszakadni,
Pedig az élet így
Elég üres holmi.
Következő jobb lesz,
Hinni megváltásba,
Kezelni a gépet,
Nem pedig fordítva.