szavak gyűjteménye

Madár 2.

Piciny madár, tiszta ének,
Egy öröm szülte szín a képnek,
Mely befogadja, óvja, védi,
A Természet szárnyat adott neki.

Ők az ágról néznek ablakba be,
Nem értik, miért, mi értelme,
Néha van rápillantás, több megölne,
Kaját kell kutatni, reggel, ebédre.

Szorgos, úgy lesz ágból vár,
Hadd fogyjon a sok bogár,
Szíves vendég vagy immár,
Maradj velünk, kismadár!

Csere gyerek

Tele a szoba lényekkel,
Mikor homály, jönnek közel,
Nem látható akárkinek,
Periférián túl élnek.

Baj és kárszag vonzza őket,
Balsors keze, végzet ügylet,
Olykor új gyógyírt ígérnek,
- Jaj, de jó letudni végleg!

Tudatalatt köthető meg,
Hisz az ember 'olyat' nem tesz,
Éberen, gátlással telve,
Ami szívének a kedve...

Nem lényeg. Az ár temérdek!

Mi igaz, arra nyál ered,
Ha van üzlet, nagyot ehet, 
Mert a keret bőven enged,
Megkapják a szabad kezet.

Összeköt a lett és a tett,
Ami annyi bajt jelentett
Elmúlhat. De van ám érdek,
Elvisznek egy mindenséget!

Megsejdítettem én őket,
Engem régen elcseréltek.

Lerúgván a téli bölcsőt,
Fürgén kel ki a rögből ő,
Pusztán egy hó, métert is nő,
Csípi a dér, szárítja szik,
A gyom félig tán aluszik;
De így is szirom bontakozik.

Amerre csak a szem ellát,
Hirdeti, hogy tavasz, vivát!
Nyitja csicseri virágát,
Míg végül a földbe rothad,
Maradványa: pár kemény mag,
Amint az ősz meglátogat.

Ez a magonc záloga, hogy
Megél több ezer holnapot,
Rendkívüli gént kaphatott,
Nem dolgozik, csak sejtszinten,
Nem gondozzák, mégis terem -
Hogy a földön pokróc legyen.

Nagyon nehéz kiirtani,
Lehet gyomlálás ezernyi,
A vadon majd visszaszerzi.
Édenkert van Isten nélkül,
Nem embernek eleségül,
Zöld lesz úgyis, s komposzt végül.

Elhúzódnak az árnyékok,
Az idő foga többé nem fog,
Most mindenki maga lehet,
Megélhet nagy ihleteteket.

Aki akar, de nem muszáj,
Lehet disznó, lehet sakál,
Újra önmagára talál,
Van idő, az óra megállt.

Véges ez a végjáték is,
Esélyes hogy nem lesz baki,
Elég hozzá kettest dobni,
Statisztika: túlélünk mind.

Fejben valahogy így néz ki,
De van eszünk, ne dobjuk ki,
Nem ér dicső halál annyit,
Hogy a Halál megtakarít.

Dolgozzon meg csontos keze,
Áldozzon drága perceket,
Míg mindenkit összefogdos, s
Sumákoljon, ki nem fontos.

2020

Január, február, volt, van és lesz baj,
Vajon mit olvaszt ki március a faggyal?
Odafent tudják csak, mit hoz az új hajnal.
Kapuk nyílnak egyre, amint rügy és bimbó pattan,
Az olvadékot kisöpörik áprilisi fuvallattal,
Aztán oly sok meglepetés nem is nagyon érhet,
Ha májusban érzünk előre némi világvéget.
Kikapart csontra zöld leplet ad június, ha ébred,
Majd jön mérges július, ki örül, hogyha éget;
Talán megéljük a többit, kíváncsiság végett,
Akad üres lap még a naptáron temérdek.

Augusztusban a medveháj igencsak vastag,
Gyarapodás addig van, ameddig békén hagynak,
Megmarad a kóros világ ezzel a hónappal?
Szállnak falevéllel szeptember-október,
Őszbe fordul. Vagy van vakcina vagy sem,
Részvétlen köszön el a november, december,
A fejszámok fogyatkoznak, lesz vajon még étel?
Sok nép egyenlő annál is több gikszer,
Hóna alatt hordja fejét fortuna, a némber...