szavak gyűjteménye

Nem feltétlen sötét

Alakul ez a nap is, csak éjjel - késő van
Másnak hozzá(mindig későn érő voltam),
Hát nem fohászkodom, majd jövőre hogyha
Valami foganatja lesz, ma dolgom letudva:
Építettem én is, tákolásnak hívták,
Ebbe belefér hogyha valaki meglát
- Mint Noét leplezetlen és részegen -
A látszat miatt halvány minden részletem.
Homályosít presztízshiány,
De számít, ha éles éjszakám?

A mai nap hiánya a holnap elégedettsége,
Megkínzottnak jöhet Ábrahám kebele,
Jogfosztottnak a börtön szabadulása,
Kicsin, ám hűnek maradás elégedettsége,
Háborúzni vele fölös, ha amúgy béke lenne,
S minden jó, ha jó a vége;
Senki sem bánt, minden tanlecke,
A jók a nehezebbet kapják a világtól,
Akit szeret, Isten rendesen ki is porol!
Bölcs mondás: örökké nem eshet,
S megtartanak bensőséges éjek...

Ülök a gép előtt, körbevesz az éjjel
Beúszik a zene, kint marad a kétely
Holnapi gond nem zavarja mai napom
Semmi sem változhat, így hát békén hagyom
Nem teszem el magam mert kevésen élek
Fogyasztok tovább és maradnak a fények
A számlát az küldheti nekem, a jótett
Gépen hagy ellenni félemberi lénynek
A valós, javamra, nehéz biz egy étel
Az éjjel messzebb nyúl mint mit ember képzel
Eszem mit elémrak így másnak tán nem kell
Rímbeszakadt magam azonosul géppel
Más képére alkottak ez az igaz tétel
Most meg minden jó így kialvatlan fejjel
Itt bent a magány se bánt tiszta szirmot bont
Kik csak szürkék lennének vannak olyanok
Éjjel minden nyugodt, a zenei hangok
Lágyan ölelnek és túléltem a napot.

Sólyom

Fütyül a szél messze prérin,
Fa alig - csak határain,
S van, mi ennek felette áll,
Szárnya ma is kötetlen száll,
Ha rávetül az árnyéka,
Prédaállat gyors halála,
Vijjogva üdvözöli eget,
Ő mindenhol otthon lehet.

Ikonikus totemmadár.
Nem is csoda hogy indián
Legnagyobb büszkesége tán,
Hogyha Sólyomnak hívják,
És e névben helyt is áll,
Sűrű gént viszi tovább:
Mert ki határtalan-szabad,
Csakis ő, ki gyarapodhat.

Az idő csak egy szempillantás!
Szárnyak közti fesztáv csapás,
Fent repíti dinamika,
Erő, s titok tulajdona,
Eleven gyilok, fészke tetthely,
A négy égtáj együtt ölel,
Kéklő ég, és benne fegyver...

Troll

Kezdetben a gödör vala,
Sárból összecsomósodva,
Varázslattal, vagy csak puszta
Szerencsének összjátéka,
Mikor a bűv nem mese volt,
Létrejött a legelső troll,
Azóta gyak és mészárol,
Féljenek hát a vadontól!

Új törvényt szab a kőbunkó,
Aki gyenge, felfalható,
Nincs, ki kiálljon a gátra,
Mert troll az erdő királya,
Vérvörös irtás-adót szed,
Várban sír-rí a sok özvegy -
Mikor lesz már vége ennek?
Legjobbjaink tönkremennek!

Fal alatt a kapu csukva,
Csörtetés az éjszakába,
Szikla repül a toronynak,
- Pedig fel se lett bosszantva -
Ahogy potyog a pozdorja,
Gátat átlép óriás lába,
Ismét ember a takarmány,
Ideje hogy máshol lakj már...

Ki szabadulni akarna,
Még az erdőt is felgyújtja,
Vesszen vad, ahogy a troll,
Ilyen szomszéd jobb, ha holt!
Tüzes láng az ellensége,
Utána nem gyógyul sebe,
Merthogy addig regenerál,
Hiába aprítják, feláll.

Sötét, mélységes egy iszony
A zabolázatlan vadon,
Így is megpróbáltat az út,
De ha troll is benne lapul,
Hadsereget zászló alá,
Hadjárat kell, hogy kiirtsák,
De nem ma, és nem is holnap,
A szörnyeteg még nem magad vagy.

Az éjszakában jár
Féltudatosan
Szereti őt a világ
Itt a csillogásban
Hörpöli a koktélját
Átnéz csak rajtam
New York, viszlát
Kissé elfáradtam
Lányhaj borul rám
A gépen álmomban