szavak gyűjteménye

Folyton-folyvást ezt hallom, ne tegyed, mert káros,
Szenvedélyünknek örül otthon egyedül a gyáros!
Hadd mondjak valamit, erőszaknak sírás lesz a vége,
Ne zavarjon téged engem, másnak egészsége.

Mert: néhány ember úgy dönt, ez válik hasznára,
Joga is van hozzá, na meg évek méltósága.
Ha egészség a hobbid, abba mi se szólunk bele,
Ne legyél hát öntelt, hogy megmondod majd te-

Hadd legyen az embernek bolondos hóbortja!
Az élet panaszos, nincs jobb tapasz mára,
Annál mit az egyén választ saját szakállára.
(És szívszakadva él nélküle, félig sírba szállva.
Ez kell? Boldogságunknak néhány év az ára.)
Bagó, kávé, kockulás, hamburger meg csoki,
Nem kell az embereket folyton szekírozni!

Az ember pénz nélkül nem szabad,
Koplal, fázik, szűkölködik csak,
Nincsen egy gondtalan pillanat,
Csupán hiányérzet, koloncnak.

Rabként, rázza, zörgeti a láncát,
Elhagyja emberi mivoltát,
Ha a fő alkatrész hiányzik:
A pénz, mely mindenkit boldogít!

Az élet nem hálás szerető,
Ám mindig megvesztegethető,
Pénz és öröm jegyben járnak,
Egy papír, min a végzet szárad!

Hó vége és mi marad?
Tűlevél a fa alatt!
A másnaposcsibe
rókával küzd.

Halászlét de ízibe
szakáll mögé verni be!
Túlélni a hanukát
komoly dolog, hiszed-e?

A pénztárca nem látja
Akkorát ásít a szája,
Hogy már nem is tárgy, fogalom:
karácsony, ráfázom.

Számlánkon láthatjuk,
Ünneplepke rágta lyuk,
Nem a szemmel van a gond,
Sokba van a télaponk.

A szar is meg van porcukrozva,
Csak térdig ér a valóság-fa,
Fel kell tenni a csillagot,
Ki húzza a szánt kinek vajon?