Gyomvirágos

Lerúgván a téli bölcsőt,
Fürgén kel ki a rögből ő,
Pusztán egy hó, métert is nő,
Csípi a dér, szárítja szik,
A gyom félig tán aluszik;
De így is szirom bontakozik.

Amerre csak a szem ellát,
Hirdeti, hogy tavasz, vivát!
Nyitja csicseri virágát,
Míg végül a földbe rothad,
Maradványa: pár kemény mag,
Amint az ősz meglátogat.

Ez a magonc záloga, hogy
Megél több ezer holnapot,
Rendkívüli gént kaphatott,
Nem dolgozik, csak sejtszinten,
Nem gondozzák, mégis terem -
Hogy a földön pokróc legyen.

Nagyon nehéz kiirtani,
Lehet gyomlálás ezernyi,
A vadon majd visszaszerzi.
Édenkert van Isten nélkül,
Nem embernek eleségül,
Zöld lesz úgyis, s komposzt végül.