Az ipar álma

liketorn•  2019. december 29. 14:08

Dermedve hagyja a múlást
Mi mozdíthatatlan. És lásd
Rég oly sok anyag futotta át,
Kattogott a gépkar, dolgozott a lapát,
Annyi értékes anyag ment be, míg
Salakanyag alig jött ki.
Inkább termék. Hiába az érték,
Új törvény jött, s vele a vég,
Importálják már a kincsét,
Pedig annyi mindent onthatna még,
De hiába a centrikusság.
Míg tart a gyeplő, szív az orrán
Bár dugulna inkább a külföldi gyár!

Az utolsó adag nyersanyag
Feldolgozatlan magára marad,
A finomítók nem működnek,
Eldugult már a sok szelep,
A kémény ím útjelző bója,
Ne menj erre, ostoba!
Út erre nem rejtőzik, csak tán
Egy picinyke sugárzás.
Nosztalgikus, hogy egykor éltél,
Sokat értél, de véget értél,
Mint Ganz Ábrahám álma.
Nagyra nem nőhettél, te árva.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

liketorn2019. december 29. 14:43

@Fakonorbert: ez van, most nekem is sikerült :P

Fakonorbert2019. december 29. 14:38

Ámulok és bámulok, micsoda téma! Már irigylem, mér nem én írtam meg. Jót hoztál, fantasztikus vers!

Fakonorbert2019. december 29. 14:38

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.