Álomlepel

Álomlepel

A napok éjszünettel szállnak
túlvilágba, nappalok és múzsa
csókolt esti látomások,
Enyhülést hoz ágyon,
Ne mondd, hogy nem sok!
Az ősök is hogy bírták,
Mielőtt átadták a stafétát,
Szunynak, és mienk a világosság,
Ahol fürdve orcánk,
Gyűlő szarkalábát,
És ahogy a metró köpi az embert
Mi töltjük a hézagot fel.
Az életünknek bizony ez egy ára,
Míg vagyunk, kopunk, s beesünk az ágyba,
Esténként így közeledünk Isten országába,
Van elég harc ezen a világon,
Jó hogy végén béke: pihentető álom.