megadott szavak 2
álmomban én is elfutok
cipelem, gyöngyöt, álmomban, virág, csalogány, mondanom, elfutok, tücskök, szépszavú, napszemed.
álmomban én is elfutok
a csalogány dalától; és megriaszt a kósza szél
ha tücskök muzsikájával terheli a csendeséjt.
álmomban én is cipelem…- mondanom kell-e még?
szépszavú Idők lehelettét; napszemed tüzét.
álmodból oly rég kitúrt szavakat hagysz belőlem szerteszét
észrevétlennek hívén őket …- gyöngyöt disznók elé?
dacos kamaszként vágod be az ajtód – már benn(ed) vagyok.
amit virággá nevelt kezed egykor… el sosem hervad---ott.
ringató
ringató, érzelem, fénytelen, összedobogna, zuhog,
balgaság, homlokod, tövis, fuvallat, hallgatást
ringató
lásd, megint közénk növeszti a sors a hallgatást
és fénytelen, hosszú csendek feküsznek a tereken
és hajtincsjátszó ujjaid valóságtövis marja fel
serken, rügyezik a világ, zuhog…dörren – nézd! szivárvány.
megint összedobogna homlokod mögött a gondolat
s az érzelem – balgaság? meglehet. engedem. engeded.
fuvallat suhan át az idő felett
ssss…
esett.
aznap azt akartam hogy meggyűlölj
- szenderegni, könny, úgysem, parázs, kereslek, gyűlölj, csendülnek, szikrázó, remény, tévedést -
hát eléd hordtam életemből minden tévedést
s látni hagytam mi bennem 'csak' ember...és
tekintetedben mégsem találtam
parázs megvetést.
pedig az ''elmondom,
aztán úgysem kereslek!''
még bennem is megfordította a kést.
mégis...szemed tiszta mosolytavában
sehol nem láttam vádat
sem erecskét, amit majd ha ideért a:
' már úgysem látnak'
patakká könny duzzasztva, arcod puha vonásait torzulásig mossa.
''szenderegni hagyhatná benned Isten a reményt'' sziszegtem
vagy legalább azt a szikrázó fényt
borítaná árnyék mi most úgy ül ajkad szegletén, azon a kis mosolyráncon
( jaj hogy szeretem...a csendek csendülnek mikor látni engeded )
mint harmatcsepp a felfeslő virágon
s szótlan kérdésedre
halkulva feleltem: igen. így szeretlek.
s te így (is) szeretsz ....?!
aztán csak némán kezedbe tettem kezem
legyen hát örökre tied.
fénybíbormeztelen
fény, tenger, kövekben, bíbor, meztelen, könnyek, lidérce, lepel, lebeg, menekül
annak a napnak a lidérce közeledik...
hiába a tejízű tavaszi fellegek.fénybíbormeztelen könnyek tengerén járokamikor (f)eléd megyek. rideg kövekben vésett jelek. mások felett földlepel...megérkezem. mély csend ül a kerten. hallak.bennem lebeg belőled egy dallam...s már kéz a kézben menekül két lélek
annak a napnak a lidérce közeledik...de már nem félek.
~~~~
egyedül
fény, tenger, kövekben, bíbor, meztelen, könnyek, lidérce, lepel, lebeg, menekül
bíbor lobokat vet az alkony.
a tájon meztelen könnyek a csillagok.
rideg rögökön csusszan a lábom...
- ne tarts velem! ma éjjel kicsit meghalok. -
bennem a sóhajokat ha szűk sikátorok
vad lidérce marja fel...és már testemből
menekülne a tudat: el csak el!
s az éj bársonytengerén már lebegne az álmom
de vöröslő rózsakövekben lázleplet húz rám a tér...
tekinteted fényhűs priznicébe csavarsz
s súgod: sosem hagynálak egyedül én.