ne engedd!

/lélek, virág, szikra, kendő, hideg, zseb, válasz, vigasz, ne, majd/


itt ülök ma újra
eljöttem
 - senki se hívott -
csak húzott e kis szoba
gyermekorom egyetlen
még álló várfala

hideg van és
üres
- nem kell most fűteni -
kezem zsebemben
mint egykoron
s lélekkérdéseim
választ találnak kinn
az ablakpárkány virágládái közt

a jácint újra nyílik
és majd hazajössz

kendőd a tavaszi szél
újra elviszi
s én mászok érte
fel a tetőre, mint egykoron

s ha térdem lehorzsolom
majd borogatod,
 vígasztalva - Ne sírj Tücsök
és nótázol
hogy  hang
vigye a könnyeket

s én mint akkor
- kisgyerek -
újra megbékülök
mert amikor dalolsz
kék szikrák ölelnek
s szemed tavában tűz ég...

de szólj rám
ha most nem jól csinálom...
szólj rám! hisz ezt is te...
most fontos minden
most nem
ronthatom el...
látod?
kezem összeteszem
s kérem
 - mint húsz éve -

 Uram...
ne engedd!

 Csézy: Mama