naponta felpofozta

/szelíd, bűvös, élet, vezeklés, sápadt, felhő, új, áldozat, feledés, ezüst/


 

ha kellett
óránkét perdült mellé
és mint derült égből
a vezekléstől dacos szeretet
feszítette vétkeit
sápadt arcához

hétköznapi ruhája alól
kivillanó gyengeségeihez
akarta szögezni az életet

fájdalmai zöldhályogja mögül
ezüstkönnyeket rázni elő

esőt
özönvizet
hogy újholdra majd
felhőtlen boldogsága legyen

''Hát üsselek pofon szerelemmel?''

áldozat vagy!
önnön utad keréknyomába
ragadt pillanat!

és
naponta óvta is

szelíd feledést takarva fölibe
puhán
ahogy hó fedi be
a múlt röge alatt készülő
új kenyeret

ölte és ölelte
ölelte és ölte

hogy azt se tudja hol van
fenn vagy lenn
hogy forogjon vele
s körülötte
a világtalan világ ...

de
minduntalan

bűvös hangja méhében
hordta, vigyázta
mint jó anya magzatát:

''tente baba tente''
- súgta éjjelente -
''a szemedet hunyd le ...''

kicsi vagy még
'Szentem'
s az éj nem egyéb
mint köréd feszülő
rút veszély

még ne lásd!
már ne nézd!
- szólt -
... álmod is féltem én

   Air