megadott szavak 2
Szerelemegyedül
fény, tenger, kövekben, bíbor, meztelen, könnyek, lidérce, lepel, lebeg, menekül
bíbor lobokat vet az alkony.
a tájon meztelen könnyek a csillagok.
rideg rögökön csusszan a lábom...
- ne tarts velem! ma éjjel kicsit meghalok. -
bennem a sóhajokat ha szűk sikátorok
vad lidérce marja fel...és már testemből
menekülne a tudat: el csak el!
s az éj bársonytengerén már lebegne az álmom
de vöröslő rózsakövekben lázleplet húz rám a tér...
tekinteted fényhűs priznicébe csavarsz
s súgod: sosem hagynálak egyedül én.
majd kihűl a szó
vas-színű ;zajtalan ;szikrát ; néma; kék; elillant; kihűl ; kard; szó ; hull
http://www.youtube.com/watch?v=MHAxjxJaw-g a minden elillan.és észrevétlen viszel vas-színű lombok alatt oda.veled megyek, mert tudod,a sziklát mászó gyermekmég bennem él. azután a kék pengeél. kardoskodsz, hogy : semmi a világés majd újra elhiszem.életszikrát szór szemed.ujjaid tarkómona mindenségbe törőnéma ághegyek. karmolsz...fáj. belédhullok.zajtalan nyomok vagyunk márfutó szél a táj felett...:teremtést játszó istenekAznap, vagy
/ pirkad, fordul, foszlik, siet, fehér, elnehezül, béna, mocsár, billeg, kondér /
elsején majd lefoszlik róluk a pirkadás.
Hétköznapkék ég fordul ki
a hajnalcsillaguk mögül.
Ünnepfehér lebegésre vakult szemük
a ködszürke valóra vetül.
Sietnek hát majd újra mézbe mártani és
madzagnyi sorokban húzni ki a világ elé: BUÉK;
és légteli kondért tesznek házitűzhelyek
hűlt helyére. Mesékkel telepedve elé
raknak tüzet sietve kandallójuk begyébe...
de elnehezül bennük az eltelt napok békéje.
Rálátnak már: saját mocsaruknak messzi a széle
és kéz nélkül nincs, a csoda múltával ki süllyedésükkor
ágat törne... vagy csak apró gallyat...mi épp addig ér
hogy belé kapaszkodhat az akarásuk.
Nincs tenyér, mi értük érne egy másikhoz.
S hogy elimádkoztak már minden Miatyánkot
( az ünnep sokat igényelt , hogy Ünnep-pé váljon...).
Mi akkor suhanunk el mellettük
egymás mosolyába csomagolt észrevétlenek.
Dércsipkés kabátgallérunkon a létezés zizeg.
léptünk nyomán meginog, s táncolni próbál
néhány valóságmázsás hópehely.
Egymásra nézve megállunk. Te a legkisebbet
ujjhegyedre veszed,
s míg nézem ahogy billeg... tekinteted tiszta fénye
bénaságát oldja fel. Dúdolni kezdünk
figyelve amint ellebeg.
Míg ők hitetlenkedve: A hó nem hull a sárból az égre fel.
OMAR AKRAM - Dancing With The Wind
hajnalszínű koaxrügyeken
/szellő, kuporog, szunnyad , érzés , vörhenyes, csepp, kibicsaklott, kúszik , fura, lop/
bennünk valami különös egyezés zizegvilágra vakultak üvegszemei szerint : analóg dafke diktatúrákon nevelgetett kibicsaklott gyermekszemeiktele vannak rendszerzajjal. vörhenyes alkonyoktömbházmagánya veszi körül a léptük. mi egymásban élünk.szíved árnyékolásában pihen a létem. talán ezért nem félema világégéseket. szunnyadva fagyhatnék , mint ők hideg térkövekretenyerem csepp tálkáját érzésalamizsnák vetett morzsáiért nyújtvaelőre. előbbre kúszik bennem most egészen homlokom mögé ér fel tudatomban matat puha ujjbegyed. fura bizsergés. szeretem.szellő borzolja ekképp a nyári erdő lombkoronájának zafírtitkait. kik nézik azt hiszik kilopva onnan valamit. mi tudjuk csak hogy kuporog meg egy egy ághegyen...és bújik elharsány reailtyzajok elől hajnalszínű koaxrügyekenhttp://www.youtube.com/watch?v=TwLNvhRM4EM&feature=related
meglop a jelen
*szellő, kuporog, szunnyad, érzés, vörhenyes, csepp, kibicsaklott, kúszik, fura, lop*
http://www.youtube.com/watch?v=FN_BsGeSf6Y
de csak ha engedem.
különben kuporog a sarokban
szűkölve, vörhenyes, peremtelen
csendeken. ám a betűk előkúsznak
és a kibicsaklott fura táncba fordult
szunnyadás, miként szellő a fák között
elpihen. s elevenné suhan a szó
és dallá kúszik ezernyi jó-
érzés és tengerré nő a csepp
idebenn...és boldog vagyok, mert
általuk elmondhatom: a földre született
és én ....én : szeretem.