megadott szavak 2

rétszín kazettás fény az őszi ég,

és pacsirtavágy repítette

kalapod után már lefelé kapsz.

felhőfodorba akadó lépés,

kiforog, a valóság leple

szitakötő szárnya ha megdobbant.

drakula issza mimózák kelyhét,

nyuszi az ordast rég megette,

fehér ló fia bányákban kushad,

s a tájat belengő hűs jelenlét 

lélekkötélbog már kezedben.

apró, bolhányi kattogó percek.

felülsz a párkányra, zizeg a még.

adták, ajándék, csak teneked:

toronyórát a szigetlakónak

de mi van, ha elengeded

https://www.youtube.com/watch?v=TUClBDZjJyc

alkalmas, rugós, önrész, porciózik, torkollhat, társulat, kötelező, tanítvány, gesztenye, szeptikus 







tanítvány-Gyermek
( mibe is torklokllhat, ha ...)







Nem voltam alkalmas gyermekednek,
hát tanítványoddá tett a sors.
S most árvádként nézem a hantot.
Egyedül hagytál tanaiddal.
Amikkel szemben szkeptikus vagyok, 
már engedsz is annak maradnom. 
Gesztenyéket nyíló burkokat
hord talpam alá az idő...
s míg az alkony rugós kése 
felpattintja a vöröslő mázt az égre
születsz bennem újra. Felhasadsz 
innentől lélegzetvételeimből.
Mind hozzám porcióz, s kötelező önrészemmé
elegyít. Emlékszem. Nem...már tudom. 
A világ pódium, az ember színész,
az élet játék, kép. Társulatálom
( azt mondták aznap reggel
" elaludtál" ) ...most mindenütt virág.
 Belémébredtél. Az odát ideát. 
Láncosszabad szinonimák.
Nem voltam alkalmas gyermekednek...


https://www.youtube.com/watch?v=y03wwL9rzdI 

örvenditek, csipeszes, csácsog, csontvázdiák, csipkegallérban, Belzebubra, költő-vitéz, kátránnyá, aranyaim, vetkezem

örvenditek, csipeszes, csácsog, csontvázdiák, csipkegallérban, Belzebubra, költő-vitéz, kátránnyá, aranyaim, vetkezem 

míg ti ( mások ) majd

el’ fel’ és még ki tudja hogyan

örvenditek a nyarat

mi megnézzük ahogy hajnalonta

harmatszőtt csipkegallérban állnak a zempléni fák

nem bánjuk azt sem, ha  téridőből kiszakadva

talpunk alatt kátránnyá mázgásul a haladás

és a Holt-ág neszei közt elér a : sehova tovább.

ti ( mások ) oly sokat problémáztok ezen:

„ hőségriadó, árnyéban is…” és

költő-vitéz létetek sorokat csácsog

míg mi köröttünk csak „ hallgat a mély”

én fotózok ( sok sikeretlen. beállítás, élesség

kellene a két kéz… de el nem veszem kezéből.

Belzebűbra…nem. nem érnek annyit a pillanatról

megmaradó csontvázdiák hát levetkezem magamról a fotóst

és elmerülök.)

míg ti majd el’ fel’ és még ki tudja hogyan örvenditek a nyarat

nekünk „ búzatáblák aranyán fut a van”

és negatívok csipeszes sora alatt

mosolygunk: ez is fényt kapott…van életlen fókusztalan

pixelhibás, szürke, van amin már így is látszik a homály.

nekünk abban a legnagyobb öröm. aranyaim e képek.

míg mások elvesznek egy-egy sorközön.